Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 773 redukált eltérések fenntartásával) egységesítette volna. A megye élén továbbra is a főispán állt volna, utána a javasolt rangsorban magyarországi mintára az első alispán (ordinarius vicecomes) következett, majd a másodalispán. A főbírák most mái nem a főispán helyettesei lettek volna, hanem a megye egy-egy területének (circulus) vezetői, mellettük egy-egy első- és má so dszolgab íróval; a tervezet nem tartott szükségesnek járásonként külön szolgabírákat. A székely székeknél ehhez képest annyi volt az eltérés, hogy a szék főtisztje a királybíró maradt, az első alispánnak az alkirálybíró, a másodalispánnak a másodalkirálybíró (substitutus vicejudex regius) felelt meg, a székek egyes kerületeiben pedig, ahol addig az alkirálybírák voltak az igazgatás vezetői, most a főbírák és szolgabírák mintájára, fő- és aldúlók voltak beállítandók. A szász székek igazgatására a munkálat nem terjedt ki, tekintettel arra, hogy a végrehajtó hatalom a rendek közreműködése nélkül ekkortájt hajtott végre sorozatos regulatiókat a Királyföldön. A Gubernium működésével kapcsolatban pedig a tervezetnek nem voltak érdemi reformjavaslatai. Igényesebb, Bánffy György keze nyomát jobban magán viselő munkálat volt a köz- és magánbiztonságról szóló. Ez a felvilágosult abszolutizmus jegyében törvénycikkel kívánt gondoskodni annak lehetetlenné tételéről, hogy a törvényhatóságok szembehelyezkedjenek a Gubernium rendelkezéseivel. A legrövidebb peres eljárást javasolta a törvényeknek és közhivataloknak makacsul ellenszegülő személyekkel szemben. Ha többen vagy egész helységek tanúsítanának ily ellenállást, ezt katonai erővel kell letörni — hangoztatta —, de a vezetők példás megbüntetése után ki kell vizsgálni a megmozdulásra alapul szolgáló panaszokat, s orvosolni kell őket. Lényegében hasonló eljárást javasol a földesuraknak ellenszegülő jobbágyokkal szemben is. Fontosnak tartotta a megelőzést; a nép hangulatát a köztisztviselők, a helységek egyházi és világi elöljárói állandóan figyeljék, a parasztokat le kell fegyverezni, szigorúan ellenőrizni kell a fegyver- és lőszerkereskedelmet. Ha azonban mégis katonai karhatalmat kell igénybe venni, az teljes szigorral járjon el. A munkálat itt félreérthetetlenül 1784-re utalva hangsúlyozta: a gonosztevőkkel szembeni enyheség az ártatlanokra hoz veszedelmet. A biztonságot fenyegető egyéb bűncselekményeknél is jórészt az ember erkölcsi nevelhetőségének illuminista tételéből indult ki az operatum: a rablások és más súlyos bűncselekmények oka a köznép nyerseségében keresendő; istenfélelemre és törvénytiszteletre való nevelésüktől várható elsősorban eredmény. [Különösen a román nép esetében tartotta ezt szükségesnek a munkálat szerzője]. A védekezés második foka a megelőzés; a fegyverviselés korlátozása, a szétszórtan települő helységek egybetelepítése, állandó katonaság telepítése a gyanúsabb helységekbe, szoros idegenellenőrzés, a nyilvános koldulás eltiltása, a házaló kereskedők lopásainak megakadályozása, éjjel-nappal őrködés a falvakban, csendőrségszerű szervezet (plájások) a rablók üldözésére, rendszabályok az orgazdák ellen. A tervezet dologházba utalta volna a prostituáltakat csakúgy, mint a nyomorgókat. A bizottsági munkálatok közt nincs még egy, amely ily nyilvánvalóan jozefinista szellemű legyen — s amely ily világosan mutatná a jozefinizmusnak egyszerre felvilágosult és abszolutista jellegét, s osztályjellegét. A közigazgatási bizottság dolgozta ki a szolgarendtartást is, javasolva, hogy a szolgálat szerződés alapján történjék, amelyben a szolgálat körüli viták megelőzésére szerepeljen a szolgálat ideje, az egymással szemben vállalt kötelezettségek, a szolga készpénzbére és ruhaellátmánya. A szolgálatvállalás feltétele a szolga elbocsátó levele előző urától. Részletesen szabályozza a rendtartás a szolga kötelezettségeit is: el kell
