Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
772 TRŐCSÁNYI ZSOLT addig enged, hogy az erdélyi áruk aránya 1/12 vagy 1/20 legyen. A kereskedőket az iparosokból választaná ki, ugyanakkor korlátozná a házaló kereskedést és az ipar felé szorítaná az örményeket, csak török árukkal és nagybani kereskedést engedélyezne a görögöknek, őket is némileg az ipar felé irányítva. Ezzel a kereskedelempolitikával mégis a külkereskedelem aktivitását kívánná elérni, elsősorban a török területek felé, attól tartva, hogy időveszteség esetén az orosz terjeszkedés elzárja ettől Erdélyt. A Commissio Commercialis korának negatív tapasztalataiból indul ki a munkálat negyedik, a kereskedelem igazgatását tárgyaló szakasza. Ez egy tanácsadó-segélyző szerv létrehozását javasolja, s a korábbi kereskedelmi alap (Fundus Commercialis) kibővítését. Fontosabb ennél az operatumnak az a része, amely (immár sokadszor keresztezve a korábbiakban elmondottakat) a vámpolitikát van hivatva felülbírálni. A munkálat e részének készítője visszaállítaná a Magyarországgal szembeni vámvonalat, azzal az indokolással, hogy a Magyarországgal való áruforgalom csak így áttekinthető, s bizonyos cikkek be- és kivitele csak így szabályozható. Új vámtarifa-terve igen erősen védvámjellegű volna: 1/4 — 1/6-ára csökkentené pl. a nyersbőr vámját, 1/1 2-ére a török nyersgyapotét és nyersselyemét, és 2/3-ára a török nyersgyapjúét, ugyanakkor 2—5-szörösére emelné a pamut-, len-, selyem-, posztó-, fakészítmények, edény-, arany-, ezüstáruk vámját, háromszorosára a csemegeárukét. Ismét kevesebb érdemi mondanivalója volt a munkálatnak az útépítésről, a hajózásról pedig csak annyi, hogy a rendek jelöljenek ki biztosokat a Maros, Olt és Szamos hajózása lehetőségeinek megvizsgálására. A Commerciale-munkálat, összeszerkesztésének gyengeségei s bizonyos részeinek szembetűnő retrográdsága ellenére, hosszú időre a legkülönb áttekintés Erdély gazdaságáról. Bár javaslataiban igen nagy szerepe van a vámpolitikainak is, elsődlegesen a termelés növelését látja szükségesnek. Iparpolitikája élesen ellentétes a Kommerzhofrat által 1771-ben sugalmazott diszkriminációs politikával, céhpolitikája is rugalmas. Elfogadásának realitását viszont éppen az kérdőjelezi meg, hogy erősen Erdély-centrikus. Ez az álláspont (a belső termelés növelése, erőteljes védvámpolitika), olyan kinövéseitől eltekintve, mint a Magyarországgal szembeni vámvonal visszaállítása, szimpatikus lehet ugyan, de eleve valószínűtlen, hogy a Birodalom egész gazdaságpolitikájába beleférjen. Pedig ez az operatum a rendszeres bizottságok munkájának nemcsak legterjedelmesebb összefüggő terméke, hanem egyike azoknak, amelyek a legtöbb modern gondolatot tartalmazzák. A többi bizottságok közül a közigazgatásinak alig megszámlálható kisebb-nagyobb operatuma közül épp a legfontosabban, a közigazgatás egész szervezetét illetőben alig volt mondanivalója. A törvényhatósági beosztás terén nem is gondolhatott olyan átfogó reformra, mint а П. József-kori volt. Az egyes natiók területéhez nem lehetett hozzányúlni, így csak az egyes natiókon belül javasolta a kisebb törvényhatóságok egybevonását, Ш. kisebbnek nagyobbhoz csatolását (Felső-Fehér megye és Fogarasvidék, továbbá Zaránd és Hunyad megye s végül a háiom északi partiumi törvényhatóság — Közép^Szolnok, Kraszna megye és Kővárvidék — egyesítendő, a székely fiúszékek egybevonandók az anyaszékkel), s részletesen elbíbelődött egy sereg községnek ide vagy oda sorolásával, amelyek két törvényhatósághoz tartoztak, vagy éppen részben Magyarországhoz, részben Erdélyhez. Lényegében változatlanul hagyta a törvényhatóságok székhelyeit. Jelentősebb reformjavaslata csak a magyar és székely törvényhatóságok igazgatására nézve lett volna. Ezeket (bizonyos, nomenklatúra-kérdésre
