Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
70 LACKÓ MIKLÓS és a műben kifejezésre jutó emberi megértése és megmagyarázása jogosult. Ez az irodalmi l’art pour Fart, mely a kritikus számára nem engedett más állásfoglalást, mint passzív odaadást a benyomásoknak, természetesen csak tükörképe volt az írónak az élettel magával szemben elfoglalt állásfoglalásának ... Ez az életfelfogás végtelenül szűkké és kicsinyessé tette egész világukat: nem maradt más, mint egyes emberekhez való (főleg erotikus) viszonyaiknak hangulatreflexe: a nyárspolgár életfelfogásának artisztikus vetülete.”79 Ezzel szemben — fejtegette Lukács 1926-ban, egyik teljesen ifjúkorára emlékeztető passzusában — „minden valódi és jelentős művészet az életnek legnagyobb lehetőségeiben való ábrázolása, ezért állandóan meghaladja a lapos mindennapiság kézenfekvő, felszínes valóságát. Arra törekszik, hogy korának életegészét legjelentősebb megnyilvánulásaiban ábrázolja: elhagyja a naturalizmust, hogy elevenen felfedezhesse a naturát: megtagadja a felszínen talált közvetlenséget, hogy az életnek egy minden lényegest átfogó érzéki ábrázolásához jusson”.80 Az „életegész”, a Jényeg” azonban ekkor már természetesen marxista értelmezést kapott, a társadalmi viszonyok totalitását jelentette. A totalitás, a lényeg ábrázolásának mintaképe: Tolsztoj. „Vannak más nagy írók is, akik a fennálló társadalmi rendet élesen bírálják (Flaubert, Turgenyev, Ibsen), de azok mindig csak az alapberendezkedés következményeire mutatnak rá, míg Tolsztoj mindig magára az alapra,.. . nem alakjai lelki problémáiból indul ki, hanem a lelki problémákat hőseinél az anyagi életfeltételek következményének tekinti”.81 Kodolányit - a dicsérő szavak után — azért bírálja, mert „úgy önmaga, mint a paraszt ábrázolásánál csak a sorsot látja és nem annak mozgató erőit: csak az alakokat és a közvetlen okokat és összefüggéseket. .. Formailag objektívebben, de éppoly kevéssé képes a társadalom egészét ábrázolni, igazi regényt írni, mint Szabó Dezső”.82 Móricz Zsigmond is, korábbi korszakához képest, elfeledte „az élesen és mélyen látásnak” a képességét, s ezért „nagy művészete”, „megfigyelőképessége” csak arra teszik alkalmassá, hogy „nagyszerűen írja le a.valóság részleteit”. 8 3 Ez az ideológiai-politikai tartalmú totalitásfogalom automatikusan vonta maga után a nyelvi-fogalmi gondolatközlés világához való egyoldalú vonzódást, s így a Lukács későbbi esztétikai munkásságára is oly jellemző irodalomcentrikusságot (ehhez kapcsolódhatott, kiegészítő ellentétként, a zenéhez mint a művészet tisztán emocionális ágához fűződő „élvező” kapcsolat). Ide vezethető vissza az a tény is, hogy Lukácsban, marxista korszakában is, tovább szilárdult a vonzalom az irodalom „nagy” műfajai iránt: egy marxista totalitásfogalom hordozója a leginkább természetesen a regény lehetett. „A társadalom egészét ábrázolni, igazi regényt írni” — idéztük szavait 1927-ből. A novellával kapcsolatban Lukács éreztette is: ezt a műfajt meglehetősen problematikusnak tartja: túlságosan nagy szerepet juttat a meg nem okolt véletlennek, a közvetlenül nem ábrázolt „sorsnak”84 - eszerint bizonyára ide vezethető vissza, hogy a hanyatló polgárság iro-19b.b. (Lukács György): Alfred Kerr. 100%. 288. 8 ° Lukács György: L’art pour l ’art és proletárköltészet. 753. 81 Vajda Sándor (Lukács György): Tolsztoj Leó. 100%, II. évf. 1. sz. 44. 82 Vajda Sándor (Lukács György): Parasztregények. II.: Kodolányi János. 100%, I. évf. 6. sz. 186. 83(Lukács György): Kispolgárok az eile nforradalomról. Uj magyar regények. Uj Március, 1926. jún. 401. 84 Vajda Sándor (Lukács György): Parasztregények. II.: Kodolányi János. 185.
