Századok – 1979
Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Ez volt a Volksbund. A német népcsoport-politika és Magyarország 1938–1945 (Ism.: Tokody Gyula) 728/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 729 sor. Tehát fél évvel Ausztria megszállása, másfél hónappal a Szudéta-vidék bekebelezése és három héttel a Szlovákia egy részét Magyarországnak juttató bécsi döntés után. A külpolitikai események és a Volksbund működése, befolyása, politikája közti szoros összefüggés már az előzmények során is nyilvánvaló volt, a megalakulástól kezdve pedig egyértelmű lett, hogy itt a „harmadik birodalom” készséges eszközéről van szó, amelynek funkciója nem csupán a német kisebbség fasizálása, hanem egyúttal Magyarország német kézben tartásának sajátos eszközökkel való elősegítése is. Mindkét funkció sikeres érvényesülése Németország európai előretörésének és a magyar bel- Ш. külpolitika alakulásának volt a függvénye. A könyv ennek megfelelően szigorúan kronologikus felépítésű, hiszen e két alapfeltételt a második világháború fordulatai, mindenekelőtt a Magyarországot egészen közvetlenül érintő fordulatai alakították. A terület revíziók, Erdély, majd Jugoszlávia egy részének megszállása, a Szovjetunió megtámadása, Sztálingrád hatása, Magyarország német megszállása, végül a nyilas uralom nemcsak a háború és a magyar belpolitika fontos határköveit jelzik, hanem az itt élő német kisebbség életének, a Volksbund történetének, valamint a német birodalom „népcsoportpolitikájának” változásait is. A területi revíziók következtében jelentős számú, gyakran - különösen Bácskában - erősen magyarellenes hangoltságú német lakosság került hazánkhoz. Ezáltal nagy mértékben kiszélesült a Volksbund szervezkedési lehetősége, s az „országgyarapítás” fejében a magyar kormányok egyre engedékenyebb álláspontra kényszerültek. Tudomásul kellett venniük, hogy a fasiszta Németország legmegbízhatóbb belső bázisa számottevő politikai hatalommá vált, amelynek álláspontja befolyásolja az ország sorsának alakulását. Különösen így volt ez a Szovjetunió elleni háborúba való belépés után, amely végleg elkötelezte a magyar uralkodó köröket a német fasizmus mellett. Élve a belső lehetőségekkel, a kívülről kapott sokoldalú támogatással és kiaknázva a kezdeti német győzelmek nagy morális hatását, a Volksbund rendkívül rövid idő alatt hatalmas szervezetté vált. Taglétszáma - ideszámítva fiók-szervezeteit is - igen gyorsan nőtt, tevékenységi köre kiszélesedett politikai, kulturális, sőt gazdasági vonatkozásban egyaránt, fajelméleti-nagynémet elvekre alapozott propagandája, amelynek sikerét nemegyszer a terror-módszerekkel felszított légkör is elősegítette, szinte korlátlanul érvényesült, és minden jel szerint magával ragadó hatást gyakorolt a német lakta falvakban és vidékeken. Sztálingrád után a Volksbund befolyása - ha jól értelmeztem Tilkovszky megállapításait - némileg csökkent, de nem tört meg. A kitelepítési tervek miatt már korábban jelentkező elégedetlenséget az SS-toborzások felerősítették. Másfelől viszont fokozódott a volksbundisták aktivitása, számukra a nemzeti szocializmus melletti elkötelezettség nem is igen kínált más lehetőséget. A háború érdekében totális erőfeszítéseket kifejtő Németország részéről egyébként is növekvő támogatásra számíthattak, s az ingadozások ellenére biztosak lehettek a magyar kormánykörök segítségében is. 1944,március 19, a német megszállás az előbbi, a nyilas hatalomátvétel az utóbbi vonatkozásban hozott gyökeres fordulatot. A könyv legérdekfeszítőbb részei közé tartoznak a hungarista Szálasimozgalom és a Volksbund kapcsolatait bemutató oldalak. A Nyilaskeresztes Párt álláspontjáról a német népcsoporttal kapcsolatban, a Volksbund törekvéseinek és a nyilasok nemzetiségi elgondolásainak összevetéséről (71-82. o.), a két irányzat közötti tárgyalásokról (108-118. o.), a „minden eshetőségre” szóló szövetségről éppen úgy új és gyakran igen meglepő ismereteket kapunk, mint a könyv zárófejezetéből, a német nemzetiség helyzetének, a kiürítésnek, a Volksbund nyilas uralom alatti magatartásának bemutatásából. Az új ismeretek közlése, a Volksbund történetének részletes leírása azonban önmagában véve nem meríti ki Tilkovszky munkájának erényeit. A magam részéről különös fontosságot tulajdonítok annak, hogy a szerző olyan ellentéteket (mondhatnánk összefüggéseket is) kísér végig az általa tárgyalt időszakon, amelyek feltárása révén kiszélesül a Volksbund története, bekapcsolódnak abba a magyar és a német hatalmi-politikai törekvések is. Az egyik ilyen problémakört a Volksbund és a magyar kormánykörök között feszülő ellentét képezi. Egyfelől itt arról van szó, hogy a magyarosítási törekvések által évtizedek óta táplált elégedetlenség a német kisebbség egy részét nemcsak állandó készenlétre és ellenállásra ösztönözte, hanem kiszélesítette a felfokozott német nacionalizmus Magyarország felé való áramlását is. Másfelől viszont arról, hogy a német és a magyar fasizmus minden politikai együttműködés és ideológiai egybecsengés ellenére sem azonosulhatott egymással. Hisz mindegyik léte, főleg pedig jövője a másik megsemmisítését - a német kisebbség asszimilációját, ill. a magyarság germanizálását - feltételezte hosszabb távon. A sokszor súlyos, sőt megalázó engedmények ellenére nemcsak Horthy kormányai gördítettek
