Századok – 1979
Folyóiratszemle - Lemke Heinz–Widera Bruno: Russisch-deutsche Beziehungen von der Kiever Rus’ bis Oktoberrevolution (Ism.: V. Molnár László) 713/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 713 ismét számos 18. századi tévedést ismétel meg. Ezután Bercsényi franciaországi birtokának, Luzancynak hosszú történeti és gazdasági leírása következik, végül új levéltári fonások alapján azt mutatja be, miként kívánt a vidéki magányba visszavonult hadvezér gondoskodni családjáról egészen 1778-ban bekövetkezett haláláig. A tanulmány harmadik része Bercsényi László leszármazottainak, a felnőttkort megért négy leányának és két fiának. Bercsényi Miklós Ferenc ezredesnek és Bercsényi Ferenc Antal tábornoknak az életútját ismerteti sok új fonás alapján. Ezután az utóbbitól származó, egyetlen továbbélő ágbeli utódok sorsát követi nyomon a férfiág 1835-ös kihalásáig, ill. leányágon máig. Ehhez csatlakozva részletes képet ad a kuruc bujdosók hamvainak felkutatásáról és hazaszállításáról, továbbá hosszan foglalkozik azzal a kérdéssel, miért akadályozták meg egyes Bercsényi-leszármazottak 1906-ban Bercsényi László hamvainak Magyarországra való hazakerülését. E vázlatos ismertetés végén, miután rámutattunk az új tudományos eredményekre, de nem hallgattuk el kifogásainkat sem, hangsúlyozni szeretnénk: jelentős, hogy Comte Jacques de la Rupelle összefoglalóan, ha néha vázlatosan, tévesen vagy hiányosan is, a francia közvélemény rendelkezésére bocsátotta mindazt az ismeretet, amelyről a magyar és a francia nép közös hősével kapcsolatban tudomása van. Szeretnénk remélni, hogy tanulmányának évfordulós publikálása egyúttal ösztönzést ad a francia had történészeknek is, hogy csatlakozva a magyar kutatók törekvéséhez egész mélységében feltárják azokat a 18. századi magyar—francia katonakapcsolatokat, amelyekben jelentős helyet foglal el Bercsényi Lászlónak, a Rákóczi-szabadságharc kapitányának, Franciaország marsalljának haditevékenysége. Zachar József HEINZ LEMKE-BRUNO WIDERA: RUSSISCH-DEUTSCHE BEZIEHUNGEN VON DER KIEVER RUS’ BIS ZUR OKTOBERREVOLUTION Akademie Verlag. Berlin 1976. 329 1. (OROSZ-NÉMET KAPCSOLATOK A KIJEVI OROSZ ÁLLAMTÓL AZ OKTÓBERI FORRADALOMIG) A berlini Akadémia kiadó “ Quellen und Studien zur Geschichte Osteuropas” sorozat (szerk.: E. Winter) 19. köteteként jelent meg 1976-ban, Heinz Lemke és Bruno Widera szerkesztésében e tanulmány kötet, amely az NDK-ban az 1950-es évek elejétől elindult orosz-német politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok kutatásának újabb szintetizáló eredménye. Mint ismeretes, e tudományos vizsgálódások lelkes irányítója és szervezője Eduard Winter akadémikus, aki az orosz és német felvilágosodás történeti, irodalmi vonatkozású kérdéseinek európai rangú ismerője és művelője. Irányítása alatt az elmúlt három évtizedben több tucat forráspublikáció, monográfia és tanulmánykötet jelent meg e témakörből - német és orosz nyelven egyaránt -, olyan neves szerzők tollából, mint E. Donnert, H. Mohrmann, G. Mühlpfordt, P. Hoffmann, C. Grau, G. Schilfert, В. Widera, H. Raab, J. Tetzner és Grasshoff. (Számos tanulmányuk jelent meg a fenti szerzőknek szovjet akadémiai kiadványokban is, így P. N. Berkov, M. P. Alekszejev szerkesztésében.) A „Források és tanulmányok Kelet-Európa történetéhez” sorozat legújabb kötetében ez alkalommal is NDK-beli és szovjet történészek tanulmányai közösen jelentek meg — időben közel egy évezredet felölelve -, s szinte egyénenként változó feldolgozási és kutatási módszert alkalmazva. M. B. Szverdlov tanulmányában a kijevi Rusz és a német-római császárság közötti politikai kapcsolatokat vizsgálta a 10. sz. második és a 11. sz. első felében. A szerző az első politikai kapcsolatteremtést - Adalbert „Continuator Regionis” krónikája alapján - a 959-962-es évekre teszi, amikor is a Bizáncban kereszténységre tért Olga hercegnő követei keresték fel I. Ottó német-római császárt, hogy tőle egyházi személyek Oroszországba való küldését kérjék. M. B. Szverdlov szerint a 10-11. századi kapcsolatok formái a következők voltak: 1. katonai szövetség egy harmadik állam ellen [pl. Bölcs Jaroszláv és II. Konrád egyidejű támadása Lengyelország ellen, vagy az 1043. évi orosz követjárás célja Goslárba - amelyről Lambertus Hersfeldensis tudósít —, hogy megszerezzék Щ. Henrik támogatását Jaroszláv Bizánc-ellenes hadjáratához, s egyben szövetséget hozzanak létre az erős lengyel állam ellen]. 2. dinasztikus kapcsolatteremtés szándéka (Jaroszláv orosz hercegnőt szeretne III.
