Századok – 1979
Történeti irodalom - De La Rupelle comte Jacques: Le maréchal de Bercheny de Szekes. (Ism.: Zachar József) 711/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 711 Több utat tett Lengyelországban, Sziléziában, 1584-ben pedig Magyarországon járt, a felvidéki bányavárosokban. 1585-ben felhagyott az utazásokkal, megházasodott és szülővárosában telepedett le; itt élt 1621-ben bekövetkezett haláláig. Emlékiratait - régi följegyzései alapján — 1587 után írta. Ebben részletesen ismerteti keleti üzleti tevékenységét, miközben eleven és színes képet ad főleg az észak-afrikai piacokról. Fogságának, a különböző börtönök megpróbáltatásainak elbeszélése pedig egy máshonnan nem ismert oldalát mutatja be a török birodalomnak. A magyarországi út leírása mindössze néhány oldalnyi. Krónikás egyszerűséggel számol be élményeiről, mégis pár szóban is kitűnően jellemez helyzeteket és embereket. Elmondja, hogy a bányavárosok határában kerítésre tűzött levágott török fejek száradtak, ijesztésül, s hogy Korpona vidékén a parasztok fegyveresen vonultak az aratásra, készen arra, hogy a török martalócokkal bármikor megvívjanak. Kevésbé hihető az a följegyzése, hogy mivel a törökök a pénzveréshez nem értenek, és ők is a magyar forintot használják, ezért a szultán parancsot adott, hogy a bányavárosokat és főleg Körmöcbányát ne csak kíméljék, hanem szükség esetén védjék is. Krafft szövegét a sajtó alá rendező Klaus Schaubing csak a legszükségesebb jegyzetekkel látta el. Sajnálatos, hogy az egykori magyar országi, részben német neveket többször rosszul azonosítja. így pl. Kremnitzet, magyar nevén Körmöcbányát, a mai Kremnicát a Nyitra körüli Handlovával. Szokatlan és anakronisztikus, hogy következetesen budapesti pasákról beszél, budai helyett. Benda Kálmán COMTE JACQUES DE LA R UPELLE: LE MARÉCHAL DE BERCHENY DE SZEKES. Vivat Hussar, Revue de ÉAssociation des Amis du Musée International des Hussards, No 12. Tarbes, 1977. 187 L (SZÉKESI BERCSÉNYI MARSALL.) 1978 - emlékév Franciaországban. A francia hadsereg történetében az egyik legmagasabbra ívelt katonai pályára emlékezik a közvélemény. Az ünnepségek során az ünneplők a magyar származásra való utalást nem mulasztják el. Ezek egyik fő szervezője a Tarbes-ban 1965-ben megnyílt Nemzetközi Huszármúzeum Baráti Köre, mivel egykori huszárról van szó. Mindene tekintettel nagy érdeklődéssel vártuk e Baráti Kör évkönyveinek ünnepi kötetét, amelyet egészében gróf székesi Bercsényi Lászlónak, Franciaország marsalljának szenteltek halála 200. évfordulója alkalmából. A kötetben megjelent tanulmány szerzője, Jacques de la Rupelle gróf, nemcsak a franciaországi Bercsényi-hagyományok egyik legkiválóbb ápolója, hanem késői leányági Bercsényi-leszármazott is. A franciaországi huszárság megteremtőjének tekintett Bercsényi László hagyomány őrzése ma is eleven, ezért meglepetést keltett bennünk, hogy a tanulmány eredetileg 1969-ben készült, csupán némi kiegészítéssel látta el a szerző. Az évfordulós ünnepségeken elhangzottak mellett ez is megerősíti annak felismerését, hogy a francia hadtörténetírás még mindig nem mutat kellő figyelmet Bercsényi László életpályájának a források teljesebb feltárásával való bemutatására. J. de la Rupelle viszont már majd tíz évvel ezelőtt kiválóan összegezte mindazt az ismeretet, amellyel korábbi 19. és 20. századi francia feldolgozások alapján tanulmánya hőséről rendelkezhetett, és ezt jó érzékkel egészítette ki több, addig figyelmen kívül hagyott családi és hadilevéltári fonással. Azonban a szerző sem hasznosította az egykorú francia hadikrónikákat, naplókat, levelezéseket, sőt az első, F-H. Aubert által 1762-ben írt Bercsényi-életrajzhoz sem nyúlt vissza. Különösen sajnálatos, hogy az életpálya kezdeti, magyarországi szakaszára vonatkozóan figyelmen kívül hagyta a mai magyar történetírás francia nyelven elérhető műveit. E vonatkozásban csupán a századfordulótól a húszas évek végéig a családjával levelezésben állt Forster Gyula művészeti író - Bercsényi László hamvainak felkutatója és első magyar életrajzírója — közléseire és mai franciaországi magyar publicistáktól szerzett értesülésekre hagyatkozott. Mindebből nemcsak számos tévedés fakadt, hanem a kevés és egyoldalú információ egyúttal arra kényszerítette a szerzőt, hogy tulajdonképpen az ismeretei szerinti teljes Bercsényi-családtörténetet adjon közre. így a tanulmánynak megközelítőleg csupán a fele foglalkozik Bercsényi Lászlóval. Mivel
