Századok – 1979
Folyóiratszemle - H. V. Krafft ein schwäbischer Kaufmann in Türkischer Gefangenschaft (ism.: Benda Kálmán) 710/IV
710 TÖRTÉNETI IRODALOM Ugyanakkor, bármennyire megalapozott és forrásokkal alátámasztott is Györffy István királyképe, az idealizálás nagyon kézenfekvő veszedelmét nem sikerült teljesen elkerülni. Nem arra a rendkívül logikus és szellemes eszmefuttatásra gondolok, amellyel a szerző Saroltnak tulajdonítja Koppány felnégy éltetését, hanem Tonuzoba elevenen eltemettetésének Géza korába való áthelyezésére. Bizonyos, hogy a Kisebb Legenda erőskezű István királya Könyves Kálmán aktuális politikai céljait is tükrözi, de ugyanolyan joggal tételezhetünk fel nagyobb utat befutó személyiségfejlődést is a fiatal állam szervezőtől a megtört öreg királyig; nem szükségszerű, és nem is nagyon valószínű, hogy a „véres kezű” Géza fiától egész hosszú életében idegen lett volna a kegyetlenség. Ugyancsak nem mentes idealizáló motívumoktól a trónutódlás ábrázolása. Nem vitás, hogy Vászoly mellőzése és megvakítása politikai szükségesség volt, így kívánta a fiatal keresztény állam biztonsága. Az is bizonyos, hogy Péter utódlása tragikusan elhibázott lépésnek bizonyult. Nem meggyőző azonban ezért Gizellára hárítani a felelősséget, és teljesen megalapozatlan, mert forrásokkal alátámaszthatatlan, Péternek ügyes levantinus hízelgőként való beállítása. Ha követjük Györffy nagy koncepcióját, s a magyar államalapítást esettanulmányként fogjuk fel, nyilvánvaló lesz, hogy Péter utóddá jelölésével, egy „idegen” trónra ültetésével István olyan politikai hibát követett el, amely más új keresztény államokban nem fordult elő. Péter esetében különben is cserbenhagyta Györffyt máskor biztos ítélete; ezért véli, hogy Péter mint trónörökös megkapta volna Árpád hajdani „sétálóútját” Pécstől Óbudáig, noha a „sétálóutak” rendszere ekkor már — éppen a szerző megállapítása szerint - negyven éve, hogy megszűnt. Egy-két hasonló, s néhány ennél is kisebb vitakérdést a Györffy-hipotézisek koordinátarendszerét elfogadó más kutatók is fölvethetnek, de mindez nem von le semmit a szintézis értékéből. Akik számára pedig ez a koordináta-rendszer nem meggyőző, azok sem nélkülözhetik, éppen a vita érdekében az „István király és művé”-t. Vannak tudományos alkotások, amelyek hosszú időre lezárják témájuk kutatását. Györffy könyve — minden okunk megvan rá, hogy reméljük - nemcsak lezárás, hanem nyitás is. Mint kitűnő összefoglalás, lehetőséget ad további összefüggések és homályban maradt részletek kidolgozására, és mint egymáshoz kapcsolódó hipotézisek szintetizáló rendszere, reális alapot nyújt a tudományos vitához. A könyv külső kiállítása igényes tartalmához méltó. - 80, köztük több eddig nem reprodukált kép, és 62 szöveg közti ábra, vázlat és térkép teszi szemléletessé a szöveget; kár, hogy egyes térképekről lemaradt a jelmagyarázat egy része. Heckenast Gusztáv H. V. KRAFFT, EIN SCHWÄBISCHER KAUFMANN IN TÜRKISCHER GEFANGENSCHAFT. „Reisen und Gefangenschaft Hans Ulrich Kraffts..” Bearbeitet von Klaus Schaubing. Heidenheim an der Brenz 1970. 154 1. (Schwäbische Lebensläufe. Herausgegeben von Helmut Christmann. Band 4.) EGY SVÁBORSZÁGI KERESKEDŐ TÖRÖK FOGSÁGBAN Ulrich Krafft ulmi patríciuscsaládban született 1550-ben. Ahogy egész családja, ő is kereskedő volt, s már mint fiatalember az afrikai, majd később a keleti kereskedelemben tevékenykedett. 1571-től az augsburgi Manlich cég megbízottjaként (francia lobogó alatt) hajóval járta a keleti utat, Konstantinápolyba, a ciprusi Famagustába, Aleppóba és Alexandriába. Főleg vastermékeket (szöget, zárat stb.) szállított, yisszaútban pedig déligyümölcsöt, fűszereket, szőnyeget és drágaköveket hozott. 1573-ban már a cég keleti kereskedelmének a vezetője. 1574-ben a Manlich cég csődbe jutott, s a török hatóságok a fizetni nem tudó Krafftot, több társával együtt, fogságra vetették. Embertelen körülmények között három évet töltött különböző börtönökben (társai bele is pusztultak), aztán 1577. augusztusában szabadon engedték. Francia hajóval, betegen tért haza, egy évig tartott, míg annyira összeszedte magát, hogy újra munkába állhatott. Ettől kezdve egy nagyobb kereskedelmi vállalat szolgálatában, főleg a német birodalmat járta. 1582-ben Bécsbe küldték, ahol felelevenítette Ungnad Dáviddal, még mint a Habsburgok portai követével, Konstantinápolyban kötött barátságát.
