Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
678 KABDEBÓ TAMÁS Kossuth londoni szereplésére is. „Kossuth ellen az a kifogásunk, hogy nem fogadta a munkásoknak azt a küldöttségét, melyben mint politikai pártban mutatkoztak volna . . . Kossuth bevallott republikanizmusa nem változtat azon, hogy ő maga burzsoá politikus.”99 Marx még élesebben fogalmaz. 1851. december 1-én Engelshez szóló levelében ezeket írja: „Levelemet felhasználva, Jones kíméletlenül megtámadta Kossuthot: „Én azt üzenem neki, hogy az európai forradalmak a munkásság keresztes hadjáratát jelentik a töke ellen, és azt üzenem, hogy őket nem lehet lenyomni egy olyan alig ismert és félbarbár nép szintjére mint a magyar, mely megragadt a tizenhatodik század félcivilizációjában, ám parancsokat merészel osztogatni a felvilágosult Olaszországnak, Németországnak és Franciaországnak, hogy az angliai hiszékenység elismerését hamis eszközökkel elnyerje.”1 ою Ha összehasonlítjuk Jones Ki Kossuth? cikkének „üzenetét” Marxieveiének fenti, megegyező soraival, nyilvánvalóvá válik, hogy Jones Kossuth-ellenességében is fegyvertársra lelt Marxban. Az is kézenfekvő, hogy a külpolitikai rovaton keresztül, Jones és Engels között eszmecsere létesült Kossuthtal és a szabadságharccal kapcsolatban, melynek bizonysága nemcsak a Kossuthot kritizáló közös platform, hanem Engels idézett cikkéből egy-egy kitétel is, mint: „A magyarok arra kényszerítettek egy koronás idiótát (V. Ferdinándot), hogy a kétségbeesés órájában jóváhagyja az ő — fél-civilizált országukhoz képest101 - valójában forradalmi intézkedéseiket.” Ily módon megkockáztatható az az állítás is, hogy a Kossuth és Magyarország valójában Kossuthnak a szabadságharcban vállalt (és neki tulajdonított) szerepének protomarxista kritikája. Szövegének elemzése során láthattuk, hogy a kritika, a folytatásos mű előrehaladtával egyre élesedett, s ez az élesség csapott át nyűt támadásba a Ki Kossuth? c. kísérőcikkben, valamint a kettő rövidített kritikai summájában az Igazolásban. Bár Jones maga Kossuth „állhatatlanságát” „pártfordulásait” és „következetlenségét” kifogásolta, ma már nagyon valószínűnek látszik, hogy Kossuth liberális álláspontja és Jones szocialista programja semmiképp sem lehetett volna összeegyeztethető. Jones elvi, tehát a Kommunista Szövetséggel sorsot vállaló — quasi marxista — kifogásai,1 02 a kossuthi visszautasítás személyes keserűségében és a chartista mozgalmat érintő kudarc tudatában, taktikai és retroaktív Kossuth-ellenes nézetekké válnak. Ezért, az igen jól megírt szabadságharc-történet — melyek bizonyára nem Kossuthot ostorozó 9 9 Legality and Demagogism, Notes, 887. (Ld. a 17. jegyzetet.) 1 0 °E. Jones hat Kossuth - mit Benutzung meines Briefes — sans misericorde angegriffen. ,Д tell him, that the revolutions of Europe mean the crusade of labour against capital, and I tell him they are not to be cut down to the intellectual and social standard of an obscure semibarbarous people, like the magyars, still standing in the half-civilisation of the 16th century, who actually presume to dictate to the great enlightenment of Germany and France, and to gain a false won cheer from the gullibility of England.” - Marx-Engels Werke, 27. köt. 377. (A jelen szerző kiemelése. Lásd: Notes, 606. A két idézett szöveg, két gondolatjel kivételével, szóról szóra egyezik.) — Marxnak Szemerével való kapcsolata későbbi keletű; nem felébreszti, hanem megerősíti Marx emigrációbeli Kossuth-ellenességét. 101 Kiemelés: „for a semi-barbarous country" a jelen szerzőtől. (Notes, 889.) 1 02 A. P. Wandsworth, a Manchester Guardian egykori szerkesztője írja: ,Jn making out Jones to be one of the first English marxists — a justified claim - there is always the danger of projecting the ideas . . . too far back.” (1952 cuttings file, Guardian Collection, John Rylands University Library of Manchester.)
