Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
KOSSUTH ÉS MAGYARORSZÁG 669 14 osztrák sajtóban közzéteszik az osztrák—orosz szerződést.52 Jones, Klapka alapján, összevont statisztikákat közöl a hadseregek állásáról; az ellenséges haderők teljes száma szerinte 307 000 ember, s csak 135 000 aktív magyar honvéd áll velük szemben.5 3 XVII. Görgey emelkedése, Kossuth iránti bizalmatlansága, hadügyi kinevezése, a két vezér kölcsönös intrikája egymás ellen nem segítik a háború ügyét — ám Jones nem állítja, hogy a tragédiát ez az ellentét okozná vagy előmozdítaná. XVIIL A közelgő vihar c. fejezetben viszont, Haynau seregének közeledtén, a szerző azt hozza föl, hogy Kossuth csak akkor fordult a néphez, „a fegyvertelen proletár milliókhoz”54, amikor már túl késő volt. S még egyszer figyelmeztet rá: ha Magyarország és Olaszország 1848-ban összefogott volna Ausztria ellen, akkor 1849. júniusában nem kellett volna a magyaroknak szemrehányást tenni önmaguknak, hogy: „A szabadság nem nyerhető el mások szabadsága árán.”5 5 XIX. Az ágyú tüzet nyit 1849.június 12-én, Klapka az utolsó hadjárat egyik utolsó csatáját vívja meg Ny ugat magyar országon. A szerző a hadászati helyzetet, a seregek mozgását, ismét Klapka könyvének alapján rajzolja meg.56 A csornai győzelem azt látszik bizonyítani, hogy ha a számarány egyenlő, a magyarok felülkerekednek a csatatéren. XX. Az első agyrázkódás a magyar sereget a zsigárdi vereséggel éri (június 16.) öt nappal később, Királyrévnél, a talaj égni kezd a magyarok lába alatt, s Görgey visszavonulása hoz csak időleges megoldást. XXL A vihar után — az első vihar után — az aszódi vereséggel a magyar hadsereg sorsa egyre kétségesebbé válik. XXII. Győr feladása, a kormány parancsa ellenére, már annak a magatartásnak a bizonyítéka, hogy a hadászati meggondolások mellett, Görgey nemcsak semmibe veszi Kossuthékat, hanem különmegoldást keres . . . XXIII. A nép letargiáját Jones szembeállítja a magyar kormány 1849. június 274 proklamációjával, melynek teljes szövegét közli. „Túl késő volt már — teszi hozzá —, a nép lendülete megtört. Bizalma megrendült azokban, akik most fordultak hozzá, de előzőleg elfeledkeztek róla.”5 7 XXIV. A kard és a toll újból összecsap: a július 14 komáromi csatát követően — melyet Jones drámai részletekkel elevenít meg — Kossuth parancsa elvileg megfosztaná a főparancsnokságtól Görgeyt, Mészáros javára. Klapka megemlékezéseiben beszámol arról, hogyan próbált ő, a két egymásra féltékeny vezető, Kossuth és Görgey között közvetíteni, s elmarasztalja Kossuth parancsának időzítését. Jones Klapka tényeiből és óvatos állásfoglalásából kovácsol erős kritikát: „Görgeyt abban az órában fosztották meg fővezérségétől, amikor a haza kiváló szolgálatában megsebesülve, betegen feküdt dicsőségének színhelyén. Ennek az elítélendő cselekedetnek indítékait és következményeit fel kell fednünk.”58 52Uo. 23. 53Uo. 24-27. 54Notes, 595. 55Uo. 596. 56Uo. Aá. Klapka, i. m. I. 76-78. 57Notes, 637. 5 8 Uo. 655. Id. Klapka, i. m. I. 140-143. 6 Századok 1979/4
