Századok – 1979
Közlemények - Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról 659/IV
670 KABDEBÓ TAMÁS XXV. A hibák nemcsak Kossuthéi; Jones, ismét Klapkát összegezve, s annak árnyaltabb argumentumait élezve, a kapkodás, tehát a hibát hibára halmozása atmoszféráját érzékelteti. Láthatólag nem helyesli Görgeynek azt az elhatározását, hogy a sok vérrel bevett fővárost sorsára hagyja. Jones szerint Mészáros tehetetlensége - képtelen a hadsereghez csatlakozni — tetőzi Kossuth ismételt ballépését: Görgey lefokozásának kihirdetését, s ezzel a Kossuth versus Görgey-párti tisztek között viszályt okoz. Jones szerint Kossuth további makacsságára jellemző, hogy menekültében sem fogadja el a fait accomplit, Görgey helyben maradtát, nem nevezi ki azonnal, újra fővezérré Görgeyt.59 XXVI. A (Duna) jobb-partján történt eseményeket, július 11-ike és július 13-ika között, Klapka krónikáját kivonatolva adja elő Jones. Görgey kezdeti áttörési kísérletei után, július 13-án elindul seregével az utolsó felvonulásra, támogató csapatok nélkül hagyván, a „bevehetetlennek” vélt Komárom várát.60 XXVII. Visszatekintés-en Jones a kettős látás alkalmazását érti. Világosabban: Klapka írásából vett idézetekkel próbálja meg a szerző a Klapka alkotta Görgey-képet drámaibbá tenni, s ugyanekkor, bravúros stilisztikával, Görgey jellemét és tetteit nemcsak felmenteni az utólagos felelősség alól, hanem pozitívvá tenni: „Feltéve, hogy az ellenállás már reménytelen volt, Görgey egyes-egyedül volt képes arra, hogy az országot az öldökléstől és a pusztulástól megmentse, s inainak erejét megőrizze, hogy a küzdelem a jövőben kedvezőbb körülmények között folytatódhassák.”61 XXVIII. A különválás állapotának pszichológiai elemzésére — Klapka Komáromban, Görgey két ellenség között, Dembinski, Bem izolálva — rövid fejezetet szentel a szerző. Kossuth alakja, mint az ide-oda menekvőé, a biztonságot keresőé, újból kedvezőtlen fényben villan meg.62 XXIX. A halálmenet a sereg utolsó útja, két ellenség két csapdáját kerülgető lassú, több sebből vérzés. Kossuth, Klapka kérése ellenére sem csatlakozik a Tiszához érő sereghez — sem Jones, sem Klapka könyve nem taglalja Kossuth és Görgey utolsó találkozását — viszont Vukoviccsal, Csányival, Horváthtal közösen még egy felhívást intéznek a nemzethez, július 24-én. Szövegét Jones idézi63 s ekként kommentálja: „Kossuth tehát, miután elmondta azt, hogy nincs remény a sikeres védelemre, augusztus 1 Lén Görgeyt bízza meg a védekezéssel, »felelőssé tévén a generálist Isten, a nemzet s a történelem előtt« a haza védelméért”!64 A „hindsight”, azaz az utólagos előrelátás jellemzi Jonesnak ezt a kritikáját. XXX. A fegyverletétel fontosabb mozzanatai, Görgeynek Rüdigerhez és Klapkához írt levelével együtt bennefoglaltatnak Jones beszámolójában.6 5 Az adott helyzetben, Jones logikusnak és elkerülhetetlennek, sőt morálisan helyesnek ítéli Görgey világosi fegyverletételét augusztus 13-án: „Görgey helyesen tette . . .hogy az országot megóvta egy prolongált háború borzalmaitól . . .”66 5’ Notes, 673-678. Ld. Klapka, i. m. I. 198-199. 6ONotes, 693-694. Ld. Klapka, i. m. I. 207-222. 6 1 Notes, 697. (A Jones által felhasznált betétekre ld. Klapka, i. m. 1. 167-170.) 6 2 Notes, 713. 63üo. 715. Ld. Klapka, i. m. II. 24-25. 6 4 Kossuth 1849. augusztus 14. tergovai levele, Klapka alapján, Jones megjegyzéseivel: Notes, 716-717. 6 5Notes, 716-717. ld. Klapka, i. m. II. 33-35, 40-42. 6 6Notes, 716.
