Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÚTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 617 engesztelhetetlen, még a folyamszabályozási kölcsönöket is elutasító Kübeck báró kamarai elnök befolyását.20 Széchenyi viszont ekkoriban már megkésettnek tartotta azt a politikát, amely engedményekkel próbálja leszerelni az ellenzéket, vagy legalábbis annak támadásának hevességét. Engedmény helyett oktrojált intézkedésekre, például a konzervatívok által már javasolt dohánymonopólium behozatalára gondolt, de nem tudta eldönteni, közölje-e elképzelését Apponyival? A dohánymonopólium behozataláról elkészíttetett tervezet így asztalfiókjában maradt.2 1 A hivatalának megkerülése folytán személyében is sértett, de Apponyival szemben hivatali alárendeltségben levő Széchenyi nyíltan nem utasította vissza a kért támogatást, de a legtöbbet megtette, amit az egyik nagyúr a másikkal szemben megtehetett: csak több mint egy hónap múltán és további halasztást kérve válaszolt a kancellárnak: „a kormány pártfogásának e társulatra miképp lehető kiterjesztését illetőleg ezt ama bonyolultabb kérdések egyikének tartom, mellyeknek elhatározása sokkal több és különbözőbb érdek és körülmény szemügyre vételét igényli, hogy sem erre rövid idő alatt rövid és kimerítő választ adni lehessen.” Akkor nyilatkozik majd — folytatta —, ha erre személyesen lesz alkalma, addig visszaküldi a társaság folyamodását, és kéri, hogy közvetlenül hozzá utasítsa őket!2 2 20SZIN 1847.ápril. 30. VI. 560. 21 SZÍN 1847. ápr. 16. VI. 551. A dohánymonopólium bevezetéséről és felhasználásáról Szentiványi Domokos dolgozott ki Széchenyi számára tervezetet: SzGy 182/117. 2 2Szí - Apponyi György, Pest 1847. szept. 27. OL Közlekedési Osztály Széchenyi István iratai p. 470. A 47 megye által utasításba adott vukovár—fiumei vasút senki által nem vitatottan kerülhetett volna tehát elfogadásra. Széchenyi nem rokonszenvezett ugyan vele, de ellen-alternatívát nem kínált, Apponyi pedig kénytelen-kelletlen jóváhagyta volna. Az alsó tábla túlnyomó többsége mellette állt. A Károlyvárosig terjedő vasutat 1844-ben már megszavazták a főrendek, s most is csak erről a szakaszról — és némileg eltérő feltételekről — lehetett szó. (A vasút átvezetése a Karszton technikailag lehetségesnek látszott ugyan, de műszaki megoldása és költségei ekkor még olyan bizonytalanok voltak, hogy a meghatározott összegre terjedő kamatbiztosítást nem lehetett elhatározni. A vasúttársaság Károlyvárostól Fiúméig a tulajdonába átmenő Lujza-úton, az Európában párját ritkító technikai megoldású, csekély emelkedésű, pompásan kiépített kőúton biztosította volna az összeköttetést. Hozzátehetjük, hogy ez idő tájt a trieszti vasút számára viszont a Julia- Alpok képeztek hasonlóan nehéz technikai akadályt. Egyelőre nem tudták átvezetni a vasutat a Semmeringen sem.) A vasúttársasággal folytatandó alku céljából az országgyűlés alsó táblája bizottságot küldött Id. A polgári alkotmányos átalakulás alapkérdéseiről vitázó utolsó rendi országgyűlésen azonban e csaknem mellékes kérdés váratlanul eldöntő fontosságúvá emelkedett. „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül” Még 1847 decemberében, saját kezdeményezéséből, de Széchenyi jóváhagyásával titkára, Kovács Lajos hozzákezdett egy közlekedéspolitikai koncepció kidolgozásához. Többéves együttműködésük alatt alaposan megismerte Széchenyi közlekedés politikai
