Századok – 1979
Folyóiratszemle - Pozsonyi Tivadar: Erőd a Moldván (Ism.: Heiszler Vilmos) 571/III
572 TÖRTÉNETI IRODALOM tukban. Az egyes alegységek nagyfokú önállósággal és felelősségtudattal cselekszenek; a döntéshozatal - igaz, csak tiszti szinten - kollektíván történik. Ez a belső fejlődés igen veszélyes külső körülmények között játszódott le: a zászlóalj nyíltan nem fordulhatott szembe a németekkel, különösen nem az igen exponált helyen fekvő Tyn városában, mely fontos átkelőhely volt a Moldván, s így a háború végére Csehországban rekedt hatalmas német erők nyugatra menekülésének egyik fo színtere lett. Ennek az eszeveszett félelemmel nyugatra, az amerikai fogságba igyekvő áradatnak az útjába került a magyar zászlóalj, mely a cseh ellenállási mozgalom képviselőivel kötött megállapodás alapján vállalta Tyn város és környékének védelmét a német önkényeskedésekkel szemben, továbbá a németek fegyveres átkelésének akadályozását, a menekülők lefegyverzését. Az igen nehéznek bizonyuló feladatot a magyar katonák hol erővel, hol csellel, fortéllyal teljesítették. Több ezer németet fegyvereztek le, megakadályozták a város német megszállását s annak várható következményeit. A szovjet hadsereg megérkezése után részt vettek a rendfenntartásban, s híradós feladatokat láttak el. A szovjet parancsnoksága cseh ellenállás résztvevőiként kezelte a magyar katonákat, akik számára május utolsó napjaiban érkezett el a várva-várt hazaindulás ideje. A mű alapvető érdemeinek - példaszerű objektivitás, a külső és belső tényezők gondos mérlegelése után a híradós ellenállás megfelelő helyre illesztése, az előadás frissesége - elismerése mellett szükségesnek látszik néhány módszertani megjegyzés. A visszaemlékezésekre való hivatkozáskor indokolt lett volna megpróbálni e források ellenőrzését; az ilyen típusú források önmagukban nem mindig bizonyító erejűek. Áll ez a sajtóközlemények felhasználására is. A szlovákiai helységnevek használatában következetlen a szerző: hol magyar, hol szlovák változatot használ (így a 35. oldalon Turócszentmártonról és Vrutkyról, a 36.-on Vágbesztercéről és Puchovról beszél). Helyesebb lett volna vagy a magyar, vagy a szlovák változatot használni következetesen, zárójelben a másik variánssal. Tévedés, hogy a 30 éves háború idején a svédek a Habsburgok segítségére siettek volna Csehországban (128. lap). E kisebb megjegyzések nem változtatnak alapvető értékelésemen: Pozsonyi Tivadar munkáját olyan teljesítménynek látom, mely komoly segítséget ad történettudományunknak a magyar antifasiszta ellenállás történetének kidolgozásához. Közérthetősége, egyéni élményanyagon alapuló előadásmódja pedig az internacionalista szellemű nevelés számára is hasznossá teszi a könyvet. Heiszler Vilmos HELYREIGAZÍTÁS. Az 1978. évi 6. számunkban Nagy László (a Hadtörténelmi Intézet tudományos főmunkatársa) cikkének szövegében az 1098. lapon, alulról a 4-ik sorban a helyes szöveg a következő: követésében bűnös, hanem a ,,boszorkánykodásban” is, s ezért méltón sújtja őket.
