Századok – 1979
Folyóiratszemle - Schwoerer Lois G.: A propaganda az 1688/89-i forradalomban 573/III
FOLYÓIRATSZEMLE LOIS G. SCHWOERER: A PROPAGANDA AZ 1688/894 FORRADALOMBAN Az 1688/89-i angliai „dicsőséges forradalom” idején Orániai Vilmos és párthívei kiterjedt propaganda hadj aratót indítottak az angol korona megszerzésére. Anglia, de egész Európa történetében is, ez volt az első eset, amikor valamilyen politikai cél érdekében ilyen nagytömegű propagandaeszközt vetettek be. A Vilmos és hívei által sugallt röplapokat, emlékérmeket, metszeteket a történészek eddig többnyire csak a korrajz kiegészítésére használták fel, a cikk először vállalkozik arra, hogy e propaganda hadjárat önálló történetét feltárja. Oránaiai Vilmos hercegnek, Németalföld helytartójának az angol korona megszerzésére nem lehetett közvetlen igénye, habár az angol királyi házhoz fűződő szoros rokoni kapcsolatai (egyszemélyben volt unokaöccse s veje az 1685-ben trónra lépő II. Jakabnak) előkelő helyet biztosítottak neki a trón örökösödési listáján. Ugyanakkor, XIV. Lajos francia király kontinentális (zömében protestáns) ellenzékének vezetőjeként, erősen érdekelt volt Anglia politikájában. Királyi rokonát a franciaellenes koalícióba szerette volna bevonni, kísérlete azonban kudarcot vallott. Sőt, Jakab uralma Angliában olyan előjelekkel indult, hogy az uralkodó éppen a katolikus Franciaországgal kötött szövetségre támaszkodva akaija megerősíteni a központosított kormányzatot, továbbá rekatolizálni akarja a nemzetet, le akaija rombolni a partementet, meg akaija gyengíteni a helyi igazgatást. Vilmosnak tehát - ha politikáját sikerre akarta vinni - az angol trónt kellett megpályáznia. Komoly támogatást kapott ehhez Jakab belső ellenzékétől: közismert tény, hogy a herceget ez az ellenzék hívta be a szigetországba. Jakab, a törvényes király emigrációba kényszerült, s ez a tény nem maradt hatástalan a közvéleményre: híveinek száma nőtt, míg a hatalmat megragadni akaró Vilmos korábbi népszerűsége egyre csökkent. Ha a herceg nem akart visszakozni, maga mellé kellett fordítania a közhangulatot. Erre szolgált jó eszközül egy — addig ismeretlen nagyságú - propaganda hadj árat megindítása. Az 1688/89-i forradalom egyes lépcsőfokait értekezések, röpiratok és emlékérmek jelzik. Céljuk a közhangulatnak a herceg oldalára való állítása volt. Ezt szolgálta többek között „királyi” megjelenésének és tulajdonságainak hangoztatása. Az alig 167 cm magas, törékeny termetű, enyhén hajlott hátú, vonzónak nem mondható, beteges Vilmosról a röpiratok mint „robusztus és egészséges” alakról szóltak. Jellemvonásai közül igazságos és bölcs voltát dicsérték, bár környezete inkább türelmetlennek és ingerlékenynek ismerhette. A propaganda nem riadt vissza az ellenfél befeketítésétől sem: kétségbe vonták Jakab fiának (a trónörökösnek) törvényes születését. — E röpiratokat Európa-szerte több nyelven terjesztették, magában Angliában pedig nemegyszer a templomi szószékekről hirdették. Vilmos szándékának eltökéltségét mutatja, hogy angliai bevonulásakor hadseregen kívül saját nyomdát is hozott magával. A publicisztika terén Jakab nem lehetett Vilmos egyenrangú ellenfele. A közvélemény fontosságát illetően az adott helyzetben ő sem volt vak. Élt is a röplapok kibocsátásának lehetőségével, mivel azonban hasonló nagytömegű irat kiadására hiányoztak az eszközei, inkább a nyomtatványok ellenőrzésének rendszerével akart élni: megtiltotta Vilmos röplapjainak terjesztését, olvasásukat nyilvános helyen (pl. a kávé házban). E kísérletek azonban nem érhették el a kívánt eredményt. A röpiratok az írni-olvasni tudó közvéleménynek szóltak. A korban az írástudók száma Angliában nem elhanyagolható: a felnőtt férfi lakosságnak 40%-át, a városokban egyenesen 67%-át tették ki. Az olcsó röpiratokhoz a szegényebb néprétegek is könnyen hozzájuthattak. így — habár az 14 Századok 79/3
