Századok – 1979
Folyóiratszemle - Pozsonyi Tivadar: Erőd a Moldván (Ism.: Heiszler Vilmos) 571/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 571 POZSONYI TIVADAR: ERŐD A MOLDVÁN. Az 1. hegyivadász híradó zászlóalj ellenállása (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1978. 284 L) Gyakran róják fel a történészeknek, hogy nem foglalkoznak eleget a második világháború pozitív magyar vonatkozásaival, nem tárják fel eléggé intenzíven azokat a mozzanatokat, melyek a magyar antifasiszta ellenállás létezését, cselekményeit dokumentálják. Pozsonyi Tivadar munkája magyarázatot ad e jogosan reklamált hiányosságok egyik okára; a magyar antifasiszta ellenállás története írott források alapján nehezen rekonstruálható. Színvonalas, jelen munkához hasonló emlékezésekben rejlő szubjektivitásveszély elkerülésének vágya magyarázhatja azt a rokonszenves ki a későbbi összefoglalás számára. Pozsonyi Tivadar műve olyan munka, mely komoly hozzájárulás a háború végének zilált viszonyai között kibontakozó magyar ellenállás történetének megismeréséhez. Az 1. hegyivadász dandár híradó zászlóalja ellenállásának izgalmas történetét adja elő a szerző a személyes élmények tudományos igényű, higgadt felidézésével. Munkájának alapját az írott források hézagai miatt nagyrészt saját emlékei, magyar és cseh bajtársainak visszaemlékezései szolgáltatták. Az emlékezésekben rejlő szubjektivitásveszély elkerülésének vágya magyarázhatja azt a rokonszenves tartózkodást, mellyel saját - minden bizonnyal nem mellékes - szerepét oly szűkszavúan mutatja be. Holott éppen a zászlóalj tisztikara volt - az elbeszélésből kitűnően — a fő hajtóereje a híradósok kalandos anabázisának a Kárpátoktól Dél-Csehországig. Legújabbkori tört énét írásunk egyik legizgalmasabb kérdése, mely körül a viták máig sem jutottak nyugvópontra: miért nem sikerült Magyarországon az, ami sikerült a többi kelet-európai csatlósállamban a második világháború végén: bátor akcióval menteni a menthetőt: emberéleteket, anyagi javakat s nemzeti becsületet egyaránt. Véletlenek láncolatán, egyének tétovaságán, gyávaságán múlott a fegyveres ellenállás ki nem alakulása, vagy mindez végzetszerű következménye volt egy eltorzult társadalmi fejlődésnek? A magyar híradósok bátor példája azt sugallja, hogy a komoly ellenállás lehetőségei megvoltak a magyar hadseregben, csak a megfelelő vezetők hiányoztak ehhez. A híradós tisztek valóban fényesen vizsgáztak bátorságból, igaz hazaszeretetből s internacionalizmusból. De több tényező szerencsés együttállásának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a katonák Ausztriában 1945 április elején elszánják magukat a döntő lépésre, a németekkel való szembefordulásra. Elsősorban említeném itt a zászlóalj tisztikarának a hadsereg tisztikara egészétől való komoly társadalmi különbözőségét: technikai fegyvernemről lévén szó, a „klasszikus” tisztianyag, a dzsentri itt nem játszott szerepet; fontosabbak voltak a technikai ismeretek. Hivatásos tiszt, „ludovikás”, nem is volt a zászlóaljban, valamennyien tartalékosak voltak. A szerző által említett személynevek között feltűnően sok a szlovák eredetű, ez pedig a felvidéki származásúak nagy számára enged következtetni (a szerző ezt ki is mondja), akik a csehszlovák köztársaságban szerzett polgári demokratikus politikai ismereteikre s nyelvtudásukra támaszkodva szerencsésen kapcsolatot találhattak a csehszlovák ellenállókkal. Ilyen értelemben a híradósokat atipikusaknak tekinthetjük a hadsereg egészéhez képest. Az antifasiszta ellenállás kialakulása számára kedvező társadalmi-politikai alapképlet a magyar hadsereg végső válsága, az ország területéről való kiszorulás után adott lehetőséget a régóta formálódó szándék elhatározott formába öntéséhez. A németek megalázó, brutális fellépése után betelt a pohár, a végsőkig elkeseredett magyar katonák szembe szegültek egy önkényeskedő SS-alakulattal, s ezután határozták el a tisztek az óvatos „elszakadást” a dandártól, s hamis papírok, valamint rejtett fegyvereik fedezetében indultak el Csehország felé, egyelőre pontosan meg nem határozott helyre. A munka talán legjobb része a döntés aprólékos, a motívumok gubancos szálait finoman fölfejtő elemzése. Érdekfeszítő annak a folyamatnak a leírása, melynek során az elhagyott utakon bujdosó, majd a cseh ellenállók — bizonyára nem véletlen — tanácsára a Moldva folyó partján fekvő Tyn városába érkező zászlóalj kifejezetten forradalmi hadseregre jellemző vonásokat vesz fel: a katonák a magukévá tett cél érdekében öntudatos fegyelemmel viselkednek, megszűnik a régi tiszt-hovéd viszony, ehelyett a kölcsönös bizalom, az egymásrautaltság érzése lesz a fő szabályozó egymás közti kapcsola
