Századok – 1979
Történeti irodalom - Viszockij V. N.: A Terminál-akció. A potsdami konferencia (Ism.: Soós István) 567/III
568 TÖRTÉNETI IRODALOM könyvekből tudhatja. Természetes tehát (mind az idősebb, mind pedig a fiatalabb generáció részéről) az igény, hogy a második világháború történetéről megbízhatóbb információkhoz jusson. A történészek nem elégedhetnek meg azzal, hogy kritikai forráskiadványokban, tudományos monográfiákban, szakfolyóiratokban publikálják kutatási eredményeiket. Feladatuk az is, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhetővé tegyék az újonnan feltárt anyagot, méghozzá nem a szakköröknek szóló tudományos értekezések formájában, hanem olvasmányosan, érdekesen, de azért a tudományos igazságból nem engedve. A „Népszerű Történelem” című sorozatnak legújabb kötetei a második világháború néhány fontos eseményét tárgyalják. V. M. Berezskov „A nagy szövetség” címmel mutatja be a három nagyhatalom (Szovjetunió, Egyesült Államok, Anglia) kapcsolatainak alakulását, a Szovjetunió ellen bekövetkezett német támadástól az 1943-as teheráni konferenciáig. A könyvnek külön érdekességet kölcsönöz, hogy szerzője 1941 előtt a berlini szovjet nagykövetség egyik munkatársa volt, később pedig diplomáciai szolgálatban a hitleri Németország európai szövetségeseinek problémáival foglalkozott. Diplomáciai pályája során a török, az iráni, az afgán ügyek referenseként tevékenykedett, majd tolmácsi minőségben részt vett a szovjet kormánynak és a Külügyi Népbiztosságnak az angol és az amerikai megbízottakkal való tárgyalásain. Részese volt azoknak a tárgyalásoknak is, amelyeken a három nagyhatalom között létrejött a Hitler-ellenes szövetség. Könyvében elsősorban azokról az eseményekről szól részletesebben, amelyeken maga is részt vett, de nem mellőzi azoknak a találkozóknak a bemutatását sem, amelyekről csak a dokumentumokból meríthetett (felhasználta az angol és az amerikai külügyminisztérium kiadványait, emlékiratokat, valamint a szovjet levéltárakban található dokumentumokat). Berezskov előadásmódját jellemzi, hogy följegyzései naplószerűek, azaz bizonyos eseményeket (pl. az 1941. júliusában történteket, az angol-szovjet közeledés problémáit) szinte napról napra követ, és előadásmódját az egykorú följegyzések fölhasználásával, a jellegzetes párbeszédek rekonstruálásával színesíti. A megállapodások eredeti szövegét, leveleket, amelyeket a nagyhatalmak kormányfői váltottak, diplomáciai üzenetek hiteles szövegét, naplórészleteket illeszt be a tárgyalás menetébe, de konferenciák jegyzőkönyvének egy-egy töredékével is találkozunk a könyvben. A dús eseménymenet, a színesen pergő előadás jellemzi Berezskov kötetét, egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét. A szerző érdemét tehát nem összegyűjtött adatai elemzésének mélységében lelhetjük föl, hanem az új adatok, ismeretek föltárásában, a színes előadásmódban, érdekes nézőpontjában, személyes élményeinek és világtörténelmi eseményeknek pontos megjelenítésében. Mindezt elősegíti a könyv szerkezete. Hét fejezetben adja elő az eseményeket. A hét fejezet természetesen nem a világháború valamennyi fontos eseményét tárgyalja, hanem elsősorban azokat, amelyeket a Szovjetunió és szövetségesei kapcsolatainak létrejöttében jelentősnek tart. Ezekből is kiemeli az olyan eseményeket, amelyek alakulásában szerepet játszott. Mindez nem eredményezi azt, hogy aránytalanságok alakulnak ki művében; tehát a kevésbé döntő mozzanatok nem kapnak a szükségesnél nagyobb teret. Mindig kitekint ugyanis a nagyhatalmak szövetségét meghatározó eseményekre, még akkor is, ha nem volt közvetlen tanúja azoknak. így például a második fejezetet az iráni problémának szenteli. Előadásának hitelességet kölcsönöz az a tény, hogy akkoriban az iráni ügyek referenseként tevékenykedett. A személyes élmények nem akadályozzák abban, hogy a szakirodalommal, az eredeti forrásokkal ne szembesítse emlékeit. Rámutat többek között arra, hogy „az Iránnal kapcsolatos közös álláspont kidolgozása volt az első gyakorlati próbatétele a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok együttműködési mechanizmusának”. Ez a szerződés biztosította a Szovjetunió számára, hogy az Angliából és az Egyesült Államokból a Szovjetunióba irányuló szállítmányok zavartalanul megérkezhessenek. Nem kevésbé érdekesen és meggondolkodtatóan foglalkozik az Egyesült Államokhoz fűződő szovjet kapcsolatok problémakörével. Erre vonatkozólag jegyzőkönyvi anyagokat dolgoz föl, bőségesen idézi az egykorú dokumentációt és ezzel éri el, hogy a szövetségesek közötti vitát reális kereteiben tudja érzékeltetni. Arról volt ugyanis szó, hogy 1941 őszén a nyugati hatalmak kötelezettséget vállaltak a Szovjetunióba történő hadianyag-szállításokkal kapcsolatban. Ezeknek a kötelezettségeknek nem mindenben tettek eleget. Az erre vonatkozó levélváltások közlése fényt derít az eseményekre, pontosan körülhatárolja a vitát;-az olvasó képet kaphat a hadicselekmények hátterében lejátszódó éles diplomáciai küzdelmekről.
