Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
46 LACKÓ MIKLÓS lóságtól, mélyebben éltek Lukácsban, mint ahogyan azt akár ő maga érezte élete egy-egy fordulópontján. A cikkek fő témaköre természetesen a magyar politikai élet és irányzatok megítélése volt. Elsősorban a konszolidált ellenforradalmi rendszer szerkezetét elemezték, azt a társadalmi-politikai hátteret, amely messzemenően megszabta a szellemi és kulturális élet kereteit. S itt a 100% elemzései meglepően mélyre hatoltak. Azokra a tanulmányokra gondolunk, amelyek a Magyar Szemle különböző cikkeiről és vitáiról, a polgárság megváltozott helyzetéről, az új ellenforradalmi rendszerről, a nacionalizmus új formáiról szóltak, köztük a legjelentősebbre, a Centralizáció, decentralizáció, romantika című, 1928 elején közölt tanulmányra.9 A cikkek azt a kérdést állították a középpontba, hogy mi új figyelhető meg az ellenforradalmi rendszer arculatán, egybevetve az 1918 előtti viszonyokkal? A válasz sokrétű volt, s olyan találó, hogy lényegében máig sem haladta túl a kutatás. Eszerint „a forradalmi korszak méhéből való származásuk anyajegyeit hordozzák magukon a restauráció eszmeáramlatai is”; „a forradalom és ellenforradalom közötti sajátos vérfertőzés” kifejezője az ellenforradalom „visszafelé néző” romantikus reformirányzata, „az a tendencia, amely a forradalmi erők elleni küzdelemben egyszersmind a forradalom által kitűzött feladatokat is észreveszi, ha eltorzítva is, és szeretné vállalni és megoldani őket, ha eltorzítva is”.1 0 Ezzel kapcsolatban merült fel a kísérlet — mutat rá a 100%o — az állam és a társadalom kapcsolatának újrafogalmazására, a korábban túlzottan államcentrikus társadalomfelfogás átalakítására, olyan felfogássá és gyakorlattá, amelyben egy ellenforradalmi értelemben „átpolitizált” társadalom szilárdabb támaszt nyújthat a vezető rétegek számára. Tudjuk, közvetlenül 1919 után, ez volt Szekfű Három Nemzedékének az egyik középponti gondolata is. Magyarországon azonban — hangsúlyozzák a cikkek — az erre irányuló kísérletek, szemben mondjuk Mussolini Olaszországával, csak kis részben sikerülhetnek: a megoldatlan nagy szociális problémák nyomása, a forradalom közelsége, az uralkodó köröknek az a felejthetetlen tapasztalata, hogy rendszerük 1918-ban kártyavárként omlott össze - miközben valami újra ösztönzi, vissza is tartja őket attól, hogy „radikális” értelemben „átpolitizálják” a társadalmat. Meg kell elégedniök lényegében az állami mindenhatóság erősítésével, azzal, hogy a társadalmat még jobban az állam fennhatósága alá vonják. A fasisztoid neokonzervatív intelligenciának 9 A Centralizáció, decentralizáció, romantika c. tanulmány a 100% I. évf. 5. sz.-ában jelent meg, Németh Lajos név alatt. Szinte biztosra vehető, hogy a cikket a Lukács erős szellemi hatása alatt álló Révai József írta. Ez elsősorban tartalmi jegyekkel bizonyítható. A kommunista emigráció ideológiailag igényes tagjai közül a fasizmus és a modern polgári állam kérdésével a cikk szellemében mindig Révai foglalkozott. Az 1928. júliusi КВ -ülés referátumában részletesen fejtegette a fasiszta államszervezet azon sajátosságát, hogy magába igyekszik olvasztani a társadalmi szervezeteket, hogy a társadalom megszervezését egybekapcsolja a militarizálással stb. (PL 500 f. 1/74.) A fenti cikkel megegyező szellemben foglalkozott Révai a fasizmussal a Komintern VI. Kongresszusára küldött magyar delegáció programbizottságának 1928. aug. 7-i ülésén: eszerint a fasizmus egyik fontos ismérve, hogy „a burzsoázia társadalmi organizációja nő . . . és összeolvad az államhatalmi organizációkkal (korporativ állam) ”. (Pl. 500 f. 1/73.) Ugyanezek a gondolatok térnek vissza Révainak a Komintern VI. Kongresszusán tartott felszólalásában (Új Mrácius, 1928. 416-418); a Révai által használt „száraz fasizmus” fogalma, mely a kelet-európai országok nem „tiszta” fasizmusát volt hivatva jellemezni, szintén megegyezik a 100% cikkének szellemével: „Magyarországon láthatjuk ennek a, mondhatnánk, '>száraz fasizmusának, ennek az állami, hivatalos fasizmusnak tiszta formáját.” 1 0 Németh Lajos: Centralizáció, decentralizáció, romantika. 1 29.
