Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
474 TILKOVSZKY LÓRÁNT a magyarországi német kisebbségekkel. A svábok forradalmasítása van folyamatban, amely mindenekelőtt az új magyarosító intézkedések ellen irányul, és német iskolákat követel. Német népvédelmet (Volksschutz) alapítottak, és a német főiskolás ifjúság védkerületekbe (Schutzkreis) és sejtekbe (Zelle) szervezi a parasztifjúságot. 5 védterületet (Schutzgebiet) létesítettek decentralizált vezetéssel, teljesen a német Führer-elv szerint és náci alapon. Minden védterület 10 védkerületet fog egybe; összesen tehát 50 kerület van. Minden kerületbe kb. 50 falusi sejt tartozik. Az élen a területvezető (Gebietsleiter) áll; a kerületekben a kerületvezetők (Kreisleiter), az egyes falvakban a helységvezetők (Ortsleiter) irányítanak. A főiskolai ifjúság véd-rohamosztagot (Jungschutzsturm) alkot, és lázas propagandát fejt ki a paraszt ifjúság körében. A főiskolások előadásokat tartanak a Német Népmüvelődési Egyesület helyi szervezeteiben, hogy az öregeket is magukkal ragadhassák. Népművészeti csoportokat (Volkskunstgruppen) alakítanak, amelyek fellépve az Egyesület szórakoztató rendezvényein, mindent elkövetnek, hogy az öreg, félig már elmagyarosodott svábokat is mozgósítsák. A Hitler iránti tisztelet kolosszális! Ha a rádióban bejelentenek egy Hitler-beszédet,s valamelyik helybeli lakosnak van olyan vevőkészüléke, amellyel a német adásokat fogni lehet, az egész falu népe odatódul, hogy Hitlert hallgassa. Valóban megrendítő, mily szeretettel és tisztelettel csüggnek a svábok Hitleren, és valóban vigasztalan, hogy a birodalomban egyáltalán nem törődnek velük. Arról fognak beszélni, hogy Hitler a svábokat feláldozza a magyar barátságért! Valaminek történnie kell itt! Mivel sem Gömbös, sem a birodalom nem tesz semmit a svábokért, és mivel Gömbös Bleyer professzort mindegyre csak áltatja, teljesen elhagyatva érzik magukat, és el vannak szánva arra, hogy az itteni németséget gyökeresen forradalmasítják. A főiskolai ifjúságot itt (ti. Budapesten) képezik ki erre, és egyre sűrűbb csapatokban vonul vidékre. Decemberben megkezdődnek a kravallok (tüntetések, lármás csődületek), ha addig valamely oldalról nem történik valami. A sváb ifjúság el van szánva arra, hogy most már terrort alkalmaz. A helyi elöljárókat meg kell rohanni, irodáikat szét kell rombolni, és a kormány minden képviselőjét, ha valamelyik faluban mutatkozik, agyon kell ütni. Az elkeseredettség végtelenül nagy, és az egész magyarországi németség Hitler lépésére vár. Mindenütt azt kérdik, miért nem történik semmi? Miért hagyja Hitler, hogy egy németségéért súlyos küzdelmet vívó nép tönkremenjen? Nem elég, hogy egymillió- ötszázezer német magyarrá lett? Most a maradék 600 000 sváb is a magyar nép növelését szolgálja, hogy azután — Isten tudja — saját népe ellen forduljon? Mindnyájan elkerülhetetlennek tartjuk, hogy Hitler egyszer Gömbössel nyíltan beszéljen, és radikálisan követelje a magyarországi német kisebbségek védelmét: »Amíg Önök nem biztosítanak szabad kulturális fejlődést a magyarországi sváboknak, addig megtagadunk minden gazdasági támogatást Magyarországtól.«” Ez a jelentés, a kísérőlevéllel együtt, a címzett Berndttől december 4-én a berlini Ausland-Pressebürohoz került, ahonnan Dr. Heide a Deutsche Stiftung elnökéhez, Erich Krahmer-Möllenberghez továbbította azzal, hogy a bennük foglalt fejtegetések helyességét és horde rejét nem tudja megítélni. Ez utóbbi a kapott levelet a következő ceruzajegyzettel látta el: „Dr. Köhler Budapest személyesen fog beszélni dr. Heidével”, a jelentést pedig 6-án az NSDAP Külpolitikai Hivatalához (Aussenpolitisches Amt = APA), Arno Schickedanznak is megküldte, kérve, hogy magyarországi bizalmi emberei útján ellenőriztesse: nem túlzó-e ez az izgatott és nyugtalanító helyzetkép? „Ha a hangulat csak megközelítőleg is olyan, mint ahogyan ez ábrázolja, a legnagyobb veszély fenyegethet.”
