Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
466 TILKOVSZKY LÓRÁNT részéről közvetlen és őszinte benyomást keltett” — írta Bleyer a budapesti német követség számára készített beszámolójában.116 Később inkább negatív hangvétellel emlékezett meg erről a megbeszélésről: egyetlen konkrét lépéssel sem vitte előre a magyarországi németség ügyét.11 7 A német kultúregyesület hagyományosan augusztus 20-án esedékes évi közgyűlése Gömbös és Bleyer megegyezése folytán — a Bleyer-ügy körül támadt viharok még nem teljes elültére való tekintettel — ezúttal elmaradt. Ugyanakkor azonban a bácsalmási sváb aratóünnepséget Bleyer melletti demonstrációra használták fel, amelyről a németországi sajtó részletesen beszámolt, kiemelve, hogy ezúttal a Kisgazdapárt két „fajmagyar” képviselője (Musa István és Mojzes János) is jelen volt és kiállt Bleyer mellett. 1 18 1 1 6 A Wilhelmstrasse és Magyarország. 55 - 58. 111H. Schwind: i. m. 164. 11 ’ Nation und Staat, 1932/1933. évf. 739-742. Die Lage. Ungarn. 1I9OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel, sz. П./1933. Magyar fókonzulátus jelentése. München. 1933. aug. 12. 1 20A Wilhelmstrasse és Magyarország. 55. A müncheni magyar főkonzulátus jelentése szerint örvendetes, hogy a német nemzetiszocialista párt jelenleg „semleges” magatartást tanúsít a magyarországi német kisebbség kérdésében, annak ellenére, hogy annak vezetői, Bleyerrel az élükön, görcsösen keresnek kapcsolatot hozzá, és magas pártfunkcionáriusokat igyekeznek „egyénileg preparálni”. De nem titkolja aggodalmát, hogy ez a szívós igyekezet előbb-utóbb sikerrel járhat, s a párt enged a német közvélemény reá nehezedő nyomásának.119 A Gömbös—Bleyer megbeszélés napján, 1933. augusztus 11-én kelt a német Külügyi Hivatal állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy „milyen értelemben szándékszik a birodalmi vezetés a magyarországi németség kérdését a magyar kormánnyal szemben jelenleg kezelni”. Eszerint „a német kormány a magyarországi németség sorsa iránt állandóan a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik, és gondja lesz arra, hogy a magyarországi német csoport kulturális kívánságait a magyar kormányra történő barátságos ráhatás útján a lehetőség keretein belül, az eddigiekhez hasonlóan, a jövőben is támogassa. Általános politikai szempontok miatt azonban a jelen pillanatban a birodalmi kormány számára nem lehetséges, hogy nyomást gyakoroljon a magyar kormányra. Ugyanezen okokból az sem lenne kívánatos, ha a magyarországi németség éles ellentétbe kerülne a magyar kormánnyal és a közvéleménnyel. Ezért célszerűnek tartanánk, ha Bleyer professzor további ténykedésében ezt a szempontot szem előtt tartaná”. A Külügyi Hivatal utasította a budapesti német követséget, hogy tájékoztassa Bleyert erről az általa kért állásfoglalásról, s ugyanakkor közölje vele: „mint a magyarországi németség vezetője, továbbra is teljes bizalmunkat élvezi, és a leghálásabb elismeréssel adózunk a német népiség érdekében kifejtett önzetlen odaadásáért”. Martin Schlimpert követségi tanácsos, budapesti német ideiglenes ügyvivő szeptember 6-án jelentette az utasítás végrehajtását, a közlés megtörténtét.120 A Magyar Szemle 1933. szeptemberi számában jelent meg Bleyer cikke „A hazai német kisebbség kérdéséről”, amelyben Sonntagsblatt-beli azonnali reagálásánál részletesebben fejtette ki válaszát Bethlen júniusi cikkére Magyarország kisebbségi politikájáról. Ezúttal már beépítette fejtegetéseibe azt az eszme futtatását is a magyarországi német
