Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 467 kisebbség kérdésének megoldása szükségességéről, egy Magyarország és a Harmadik Birodalom közt időszerűnek tartott „új kiegyezés” keretében, amelyet Hessnek adott elő, s amelyet azután Gömbössel is ismertetett. A cikkben valósággal hitet tett a német nemzetiszocializmus mellett, amelynek, úgy vélte, nagyobb történelmi átalakító ereje lesz, mint a reformációnak, vagy a francia forradalomnak: i nemzetiségi és faji kérdést éppúgy meg fogja oldani, mint a szociális kérdést. Arról írt, hogy érzi: egy új világ közeledik, új, megváltó eszmékkel, s ő ennek az új világnak ezen új eszméjét képviseli, hitvallói hittel. Hangsúlyozta, hogy ő a megteremtője és vezére annak a magyarországi német kisebbségi mozgalomnak, amely a hazai németség kérdésének méltányos megoldásáért küzdve, a német—magyar viszony mindkét felet kielégítő végleges rendezésének ügyét kívánja szolgálni.121 Ez a viszony nem volt zavartalan. Kánya külügyminiszter augusztus 29-én a magához kéretett budapesti német ideiglenes ügyvivőnél, Schlimpertnél, Masirevich berlini magyar követ pedig szeptember 9-én a Külügyi Hivatalban, Bülow államtitkárnál tett panaszt a német sajtó magyar szempontból sérelmes cikkei miatt, amelyek csak fokozzák Magyarországon a német politikával szembeni elégedetlenséget, sőt németellenes hangulatot. A Sopront Magyarországtól elvitató, a magyarországi németség helyzetével ellenséges hangnemben foglalkozó cikkek, amelyek a német sajtó megtörtént „gleichschal tolása ” következtében nyilván a német kormány tudtával jelennek meg, azon körök malmára hajtják a vizet, amelyek a magyar kormány németbarát külpolitikáját éles bírálatban részesítve arra mutatnak rá, hogy Németország nem honorálja megfelelően Magyarország barátságát sem a revízió kérdésében, sem a kisebbségi kérdésben, s még a gazdasági téren tett német gesztus jelentőségének túlbecsülésétől is óvnak.122 Mélyreható visszatetszést szül a magyar közvéleményben az, ha látjuk, hogy Németországból jövő agitátorok, vagy szereplésre vágyó magyarországi német személyek tudatlanságból és politikai ítélőképesség híján teljesen elmagyarosodott németeket dolgoznak meg regermanizálásuk érdekében” - mondotta Masirevich; - a Magyarországtól elcsatolt területeken folytatott magyarellenes német kisebbségi politika jellemzésére pedig felhozta „a generációk óta elmagyarosodott szatmári németek esetét, akiket az erdélyi szász agitátorok román asszisztenciával visszanémetesíteni igyekeznek”. Kérte, hogy a német kormány mindkét vonatkozásban adjon bizonyosságot jó szándékáról, annál is inkább, mivel a minap Berlinben járt Teleki Pál közlései szerint „a magyarországi német kisebbség kulturális igényei tekintetében a magyar kormány nézetei teljesen megegyeznek a birodalmi kormány kívánságaival”.1 23 1933 . szeptember 12-13-án a Berlin közelében lévő Saarow-Pieskowban tartotta az Európai Német Népcsoportok Szövetsége a nemzetiszocialista hatalomátvétel utáni első nagygyűlését. Ezen jelen volt Bleyer is, s épp az ő magatartását idézi emlékezéseiben Steinacher egyik munkatársa, Heinrich Schulze, a gyűlés hangulatának jellemzésére: „Jakob Bleyertől hallottam ez alkalommal először azt a kifejezést, amelyet később Goebbels gyakran használt: Hitler »a mi népkancellárunk« (unser Volkskanzler)”.1 24 12 Steyer Jakab: A hazai német kisebbség kérdéséről. Magyar Szemle, 1933. szeptember. 72-77. 1 22 OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel 2551/1933. Kánya napijelentése. Bp. 1933. aug. 29. 1 23 OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel. 2679/1933. Masirevich jelentése. Berlin, 1933. szept. 9. 12 4L A. Jacobsen: Hans Steinacher, 6-7.
