Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 455 Hollosi-Holländer ellen; utalt zsidó voltára, s felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a bleyeri mozgalmat a német-magyar viszony megzavarásával vádolja, álnéven németellenes cikkeket közöl magyar lapokban.83 83A Wilhclmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933 1944. Bp. 1968. 55-56. Bleyer beszámolója a budapesti német követségnek. Bp. 1933. aug. 1 1. 84Uo. 85Я. Schwind: i. m. 150-151. 8 8 KN 1931/XV. 496-497. 8 7 KN 1931/XV. 498. 8 8 KN 1931/XV. 451. Nem tudjuk, hogyan reagált Hess mindezekre. Bleyer további magatartásából és a fejleményekből mindenesetre arra következtethetünk, hogy bizakodó hangulatot erősített meg benne anélkül, hogy bármiféle konkrét ígéretet tett volna. Ekkori müncheni tartózkodása során a magyarországi német népiségkutatás termékeinek megjelentetése tárgyában Bleyer megbeszéléseket folytatott a Délkelet- Európai Kutatások Intézetével (Institut für Südosteuropäische Forschungen) és a Német Akadémiával (Deutsche Akademie) is. 84 A május 16-án hazaérkező Bleyert a magyar egyetemi ifjúság aznap délelőtt ellene rendezett tüntetésének hírével fogadta Franz Rothen. A tüntetés az egyeteun épületében kezdődött, Bleyer- és Hitler-karikatúrákat, horogkereszteket rajzoltak a táblára, ahol a „pángermán professzor” szokta tartani óráit; majd a Mikszáth téren folytatódott, ahol 700 főnyi tömeg gyűlt össze, záptojásokkal dobálva a parlamenti denunciációit Németországban folytató Bleyer lakásának ablakait. „Menj csak Hitlerhez’”, „Menj csak Németországba, Hitler úgysem élhet nélküled’”, kiáltozták a tüntetők. A Rothen vezetésével megjelent német főiskolások kis csapata viszont Bleyert kezdte éljenezni, mire verekedés kezdődött. Ennek a riadóautóval a helyszínre érkező rendőrség vetett véget, gumibotot és kardlapot használva.8 5 Az erőszakos rendőri fellépés ellen Bajcsy-Zsilinszky még aznap tiltakozott a parlamentben, védelmébe véve a hazafias felháborodásában tüntető ifjúságot. „Minden nemzeti kisebbségnek minden jogos kívánságát meg kell adni — mondotta —, nem vagyok azonban hajlandó elismerni, hogy akármiféle kisebbséget külföldről irányítsanak; nem vagyok hajlandó olyan kisebbségi politikát elfogadni, amelyet a Braunes Hausból irányítanak.” Bizonyosra vette, hogy „egy fél éven belül ezekkel a pángermán tendenciákkal itt Magyarországon le fogunk számolni”.86 Nyomban utána felszólalt azonban a kormánypárti Lukács Béla, hangsúlyozva, hogy ,,az ifjúság jogos felháborodásának nem szabad kiprovokálnia olyan eseményeket, amelyek rendőri intézkedéseket involválnak”. Utalt arra, hogy a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (MEFHOSz), amely a Magyar Nemzeti Diákszövetséggel együtt tiltakozó nyilatkozatot tett közzé Bleyer minősíthetetlen parlamenti szereplését elítélve, a tüntetéstől már elhatárolta magát, és helytelenítette „az érzésnyilvánításnak ilyen módját”.87 A képviselőháznak ezen a május 16-i ülésén egyébként további felszólalások foglalkoztak Bleyer beszédével. Simon András szerint „erős és igazságtalan” bírálatban részesítette az Magyarország német kisebbségi politikáját;8 8 a kisgazdapárti Hegymegi Kiss Pál is „igen sajnálatos jelenségnek” mondotta, s így vázolta pártjának álláspontját: 6*
