Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
446 TILKOVSZKY LÓRÁNT 1933 februárjában keresztülutazott Magyarországon Wilhelm Berning osnabrücki püspök, aki a külföldi német katolikusok gondozásával volt megbízva, s aki német részről elsősorban jöhetett számításba a magyar katolikus egyház képviselőivel tervezett tárgyalások lefolytatására. Berning Budapesten találkozott Bleyerrel, aki egy memorandumot készített számára. Ebben kifejtette, hogy a német kisebbség szempontjából a magyarországi katolikus egyház elsősorban „magyarosító intézmény”. A magyarországi német katolikusok természetesen hű gyermekei egyházuknak, de harcolnak németségükért.5 7 A Berlinben élő erdélyi szász Fritz Heinz Reimesch a Hitlerhez közelálló Wilhelm Brücknerhez intézett 1933. március 2-i levelében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy miután az NSDAP hatalomra jutott Németországban, annak is eljött az ideje, hogy alaposan foglalkozzék a külföldi németséggel, mégpedig új — nemcsak a régi kulturális — szempontból.58 Hitler március 23-i külpolitikai beszéde azonban e vonatkozásban nem mutatott különösebb eltérést a weimari időszak azonos tárgyú hivatalos megnyilatkozásaitól: „A kormánynak különösen szívén fekszik a birodalom határain kívül élő németek sorsa, akik nyelvük, kultúrájuk, szokásaik alapján kötődnek hozzánk, és nehéz harcot vívnak ezek megtartásáért. A kormány el van szánva arra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel fellép a német kisebbségek nemzetközileg garantált jogaiért”.59 Ami a Magyarországhoz fűződő viszonyt illeti, arról a Németország külpolitikai helyzetéről Bülow államtitkár által készített március 13-i feljegyzés azt írta, hogy a két ország érdekei messzemenően egyeznek minden nagy politikai kérdésben, így a revízió kérdésében is, s a magyarországi német kisebbség helyzetéről mint zavaró körülményről, nem is tett említést. A problémát abban látta a két ország tradicionális, szilárd alapokon nyugvó barátságos viszonyában, hogy német részről nem azonosíthatják magukat teljes mértékben a magyar revíziós törekvésekkel, mert azok etnográfiailag túl messzemenőek, s mert tekintettel kell lenniük egyrészt a német kisebbség kedvezőbb helyzetére a kisantant államaiban, másrészt Németország ottani gazdasági érdekeire. Emellett a politikai barátság érdekében szükségesnek tartotta a Németország felé irányuló magyar agrárexport gátjainak felszámolását.60 A magyarországi német kisebbség kérdése tehát valójában nem volt a két ország célul tűzött baráti viszonya szempontjából az a sine qua non, ahogyan azt a német sajtóra és a külföldi németekkel foglalkozó németországi társadalmi szervezetekre támaszkodó Bleyer feltüntette, s amitől magyar részről is meglehetősen tartottak. Bleyer „pattanásig feszült idegszálakkal” érzékelte ezt, s a magyarországi német mozgalom radikalizálásának kilátásait hasonlóaknak találta a dél-tiroli németség helyzetéhez, ahol az olasz kormány barátságának biztosítására a német kormány hajlandónak mutatkozott az ottani német kisebbségi mozgalom radikalizmusának visszafogására. „Az a veszély fenyeget minket, hogy egy második Dél-Tirol leszünk, engem pedig előbb vagy utóbb elér annak a vezetőnek a sorsa, akinek mindig csak kudarcai vannak” - írta Hans Otto Roth-hoz intézett március 17-i levelében.61 51H. Schwind: i. m. 58BA, R 43.11. 1406. Föl. 12. Reimesch levele Brücknerhez. Berlin. 1933. márc. 2. 5’Idézi Hans Rimscha: Zur Gleichschaltung der deutschen Volksgruppen durch das Dritte Reich. Historische Zeitschrift, 1956. évf. 33. h Q Hans-Adolf Jacobsen: Misstrauische Nachbarn. Deutsche Ostpolitik 1919-1970. Eine Dokumentation. Düsseldorf. 1970. 89. 6 lH. Schwind: i. m. 147.
