Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932—1933) 447 Gömbös ezen a napon hosszabb beszélgetést folytatott Arthur Kornhuber birodalmi német újságíróval, akivel megígértette, hogy közléseit nem használja fel interjú gyanánt, és nem közli a sajtóban. Amikor a magyarországi német kisebbség kérdésére fordult a szó, a miniszterelnök, aki addig igen nyíltan beszélt, zárkózott és elutasító lett, és azt a kifejezést használta, hogy Magyarországot „gyötrik” a kisebbségi kérdéssel. Csak ki kell menni vidékre, hogy lássák, hogy a magyarországi németeknek jó dolguk van, s hogy ahol akarták, megőrizhették német kultúrájukat évszázadokon át. A kisebbségi propaganda által államidegen elemet visznek be a lakosságba.62 A kormányzó elnökletével tartott március 18-i minisztertanácson (koronatanács) Horthy a feladatok közt említette, hogy „a nemzetiségi iskolák jelenlegi rendszerének a kérdése gondos vizsgálat tárgyává teendő”. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ezzel kapcsolatos megjegyzése szerint „annak idején Bethlen miniszterelnök úr nagy német nyomás és a Népszövetségnél elhangzott támadások hatása alatt inaugurálta a jelenlegi népiskolai típusokat, amelyekkel az ellen a vád ellen óhajtott védekezni, hogy a tőlünk elszakított területeken a magyar nemzetiségek sorsa iskoláztatás szempontjából kedvezőbb, mint a csonka-magyarországi nemzetiségi kisebbségeké”. Bár a jegyzőkönyv semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, milyen konkrét elképzelés volt a kisebbségi iskolatípusok megváltoztatására, tudjuk, hogy az А -típus magyar részről, a C-típus német részről tapasztalt kifogásolása már Bethlent is a В -típusban való megegyezés irányába vitte a Német Népművelődési Egyesülettel folytatott tárgyalásain, míg az ezzel szemben is mutatkozó magyar soviniszta ellenállás miatt el nem akadt a В -típusra való fokozatos átállás megkezdett folyamata. Gratz és Pintér, akik maguk is elutasítólag álltak szemben Károlyi Gyula kormányának nemzetiségpolitikájával, de Bleyerrel ellentétben a bethleni nemzetiségpolitikához való visszatérést sürgették, hajlandóságot mutattak a Gömbös-kormánnyal való megegyezésre a kisebbségi népiskolák В -típus szerinti rendezésében, sőt Bleyer is úgy nyilatkozott, hogy a В -típussal szembeni fenntartásai ellenére „bele tudna nyugodni” ebbe, ha garantálnák, hogy az oktatás vegyesnyelvű voltát nem az anyanyelv kijátszására használnák fel, mint gyakorta történik. Erre vonatkozhat a jegyzőkönyvben Gömbös azon megjegyzése, hogy „a hangulat a német nemzetiségűek reprezentánsainál kedvezőbbre fordult”. Mint a koronatanácson bejelentette, Hitler kancellárral már érintkezésbe lépett avégett, hogy „a német politika álljon el velünk szemben úgy a gazdasági autarkiának, mint a magyar nemzeti politika kifejtését nehezítő német faji politikának az érvényesítésétől”. Az a véleménye, hogy „ezeknek a kérdéseknek a mi felfogásunk szerinti megoldását a politikai együttműködés feltételéül kellene kikötni”.63 63PA AA, Pol. Abt. II; Ung. Politik 6. Bd. 7. Schoen jelentése, Bp. 1933. márc. 18. 6 3Szinai Miklós-Szűcs László: Horthy Miklós titkos iratai. Bp. 1962. 132-133. Bleyer, aki már régóta kívülről, Németországtól várt támogatást a magyarországi németség problémájának megoldásához, időközben egyre inkább arra a belátásra jutott, hogy kifejezetten az NSDAP-hoz kell kapcsolatot találnia. Erőteljesen ösztönözték erre mozgalmának ifjú radikálisai, akiknek egy küldöttsége — (Karl Steiner, Alfons Hölzlwimmer, Georg Hornung) — április 3-án Münchenben felkereste a náci pártlap, a Völkischer Beobachter szerkesztőségét. Ott egy Hollósi nevű magyar referenssel volt módjukban beszélni, aki azonban nem fogadta szívesen kérésüket, hogy a lapot ők láthassák el a magyarországi németségre vonatkozó cikkekkel. Egyrészt arra hivatkozott,
