Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 445 Bleyer állandóan azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi németséggel kapcsolatos nemzetiségpolitikában új utakra kell térni, mert nem alkalmazhatók már többé a Bethlenféle módszerek, Gratz kifejezetten a bethleni nemzetiségpolitikához való visszatérést sürgette. Rámutatott arra, hogy azóta a helyzet szemlátomást rosszabbodott, s ma már oly nagy német lapok is bírálják és támadják emiatt a magyar kormány magatartását, amelyek eddig a kisebbségi kérdésben igen mérsékelteknek mutatkoztak. Gömbös azonnal válaszolt Gratz e fejtegetéseire. Kijelentette, hogy a magyarországi németségnek megvan mindene, amit csak méltán kívánhat; jó sora van; a magyar nemzetiségpolitika liberális voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyar főváros közvetlen közelében tisztára német falvak tarthatták fenn magukat. A támadások a német sajtóban igazságtalanok, és Pestről inspirálják azokat. Kifogásolta, hogy a kisebbségi propagandába belerángatnak olyan német falvakat is, amelyek évszázadok óta elmagyarosodtak, és a C-típusú iskolák В -típusúra változtatását követelik ott is, ahol a lakosság kívánsága kezdettől fogva a magyar népiséghez való hasonulásra (asszimilációra) irányult. Kijelentette, hogy „nyomásnak soha sem fog engedni semmilyen oldalról; ennek ellenszegül már saját német vére is”, de felszólította kormánya kultuszminiszterét, Hóman Bálintot, dolgozzon ki egy emlékiratot arról, hogyan kell kezelni a német kisebbségi kérdést. Kész arra, hogy ezt a tervezetet megvitassa a hazai németség vezetőivel. A kialakult vitában a Német Népművelődési Egyesület Gratz-féle irányzatához tartozó Pintér László kormánypárti képviselő szintén a bethleni nemzetiségpolitika folytatásának szükségességét hangsúlyozta. Helyeselte egy tervezet kidolgozását a kultuszminiszter által, és a miniszterelnök azon elhatározását, hogy azt a németség vezetőivel meg kell beszélni. A német sajtó támadásaival kapcsolatban az volt a véleménye, hogy azokat nem mind Budapestről inspirálták. A bethleni nemzetiségpolitika folytatása mellett foglalt állást Pesthy Pál, a kormánypárt korábbi elnöke is, aki 1924-1929 közt a Bethlen-kormány igazságügyminisztere volt. Az volt a véleménye, hogy a német falvakban az utóbbi időkben számottevően csökkent a nyugtalanság, és sem Pestről, sem Németországból nem történtek újabb kísérletek felizgatásukra. Végül az ellenzéki Kisgazdapárt vezére, Eckhardt Tibor szólalt fel ebben a kérdésben, három alapelvet szögezve le: 1. Feltétlenül szükséges, hogy a német kisebbséget kielégítsék. Magyarországnak példamutató kisebbségpolitikát kell folytatnia, mert különben revíziós célját nem érheti el. 2. A német kisebbség kulturális kívánságai kielégítése csak saját, és nem kívülről jövő iniciatívára történhet. Támogatni kell a magyarországi németség minden centripetális törekvését, de a legélesebben szembe kell fordulni minden centrifugális erővel. 3. A kisebbségek helyes kezelése főleg a közigazgatási szerveken múlik; ezek jelenleg nemcsak a német kisebbséggel, hanem a magyar ellenzékkel szemben is meg nem engedhető eszközöket használnak. A budapesti német követ, aki bizalmasan értesült a külügyi bizottság ülésének lefolyásáról, s arról részletes jelentést küldött Berlinbe, örvendetesnek tartotta, hogy „egyetlen szónok sem fordult Bleyer professzor és szervezete ellen”, s hogy általános volt „az a felismerés, hogy a politikai kapcsolatok elmélyítése Németországgal nem lehetséges a kisebbségi kérdésben való előrehaladás nélkül”. Figyelemre méltó, hogy a miniszterelnök meg is ígérte: a kisebbségi kérdést most előveszik.56 5 6 PA AA, Pol. Abt. П. Ung. Politik 6. Bd. 7. Schoen jelentése. Bp. 1933. febr. 27.
