Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 441 keltéséhez azonban a magyar kormánynak megértést kell tanúsítania a magyarországi németség kulturális kívánságai iránt.43 43 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 2. Bd. 4. Schoen jelentése. Bp. 1932. nov. 26. 44 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 7. Heeren feljegyzése. Berlin, 1932. dec. 1. Javaslatai tárgyában Schoen követet Berlinbe rendelték, ahol a Külügyi Hivatalban az érintett osztályvezetők bevonásával tartott megbeszélések eredményeinek összegezéseként Bülow államtitkártól utasításokat kapott „szavai irányítására” a Gömbössel folytatandó beszélgetéseihez. A kisebbségi politika tekintetében az utasítás a következők hangsúlyozását írta elő: Ha a magyarországi német kisebbség léte a német-magyar viszony bizonyos megterhelését jelenti, azért kizárólag magyar részről felelősek. E kisebbség lojalitása a magyar állam iránt egyáltalán nem vonható komolyan kétségbe. Nem akar idegen test lenni az államban, csupán népiségének megőrzése a célja. Ennek lehetővé tételével Magyarország egyáltalán nem veszélyeztetné nemzeti egységét. Az a kedvező visszhang, amire a magyarországi német kisebbség példás kezelése az elcsatolt területek német kisebbségeinél találna, Magyarország revíziós törekvéseit a legnagyobb mértékben elősegítené. Teljesen téves volna magyar részről azt feltételezni, hogy a német kisebbségpolitika érdeklődése a magyarországi németség iránt valami múló jelenség, s hogy Németország minden további nélkül érdektelenséget tanúsíthat vele szemben. A német kisebbségek száma és elhelyezkedése a háború utáni Európában, teljesen lehetetlenné teszi bármely német kormány részére, hogy elhanyagolja azokat a rendkívüli politikai értékeket, amelyek számára e kisebbségek létéből adódnak. Ha viszont Németország a kisebbségek védelmezőjeként lép fel, és azt a felfogást akarja érvényre juttatni, hogy csak a kisebbségi kérdések általános és nagyvonalú megoldása hozhatja meg Európa valódi békéjét, akkor teljesen kizárt, hogy Németország érdektelen lehessen valamely német kisebbség elnyomása iránt csak azért, mert az illető állammal barátságos viszonyban áll. Különben nem győzhetné meg a világ közvéleményét arról, hogy végső fokon etikai és nem politikai indokok mérvadók a német kisebbségpolitika számára. A német kormány kész arra, hogy megtárgyaljon a magyar kormánnyal minden esetleges balfogást a külföldi németséggel foglalkozó németországi szervezetek magyarországi tevékenységében, s hogy — amennyiben ez számára egyáltalán lehetséges - oda hasson, hogy azok ne ismétlődjenek meg. A magyar kormányt megnyugtathatja afelől is, hogy semmiképpen sem fogja magyarellenesen befolyásolni a német kisebbségeket a Magyarországtól elcsatolt területeken. Az azonban nem várható a német közvéleménytől, hogy szó nélkül nézze a magyarországi német kisebbségnek a magyar hatóságok által szorgalmazott elnémetlenítését. Mindenképpen érdekében áll a német kormánynak, hogy megtaláljuk az útját e kérdések barátságos tisztázásának. Üdvözölné ezért, ha a két kormány tervezett megbeszélései mielőbbi megkezdésével előmozdíttatnék egy mindkét felet kielégítő rendezés. Minthogy célravezető lenne a diszkusszió korlátozása a magyarországi német kisebbség helyzetének leglényegesebb visszásságaira, javasolja, hogy legközelebb a magyarországi német kisebbség iskolaviszonyainak javítását tárgyalják meg egy magánjellegű megbeszélésen Magyarország és Németország katolikus papságának képviselői.44
