Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
442 TILKOVSZKY LÓRÁNT Ezeket az utasításokat Schoen már 1932. december 1-én megkapta ugyan, de berlini tartózkodása a 3-i kormány változás következtében — Papen kancellár helyébe Schleicher lépett — nyolc napra nyúlt. Budapestre visszaérkezve, először a magyar külügyminiszter állandó helyettesével, Khuen-Héderváry Sándor gróffal beszélt, december 6-án. A kapott utasítás szellemében ismertette a német kormány véleményét a kisebbségi kérdésről, mire azonban azt a választ kapta, hogy a magyar kormány aligha lesz hajlandó megbeszélésekbe bocsátkozni a magyarországi német kisebbség ügyéről, ha ugyanakkor nem folynának megbeszélések a magyar-német kisebbségi együttműködésről a kisantant-országokban. Khuen-Héderváry kijelentette, hogy a német kormány azon állítása, miszerint nem gyakorolhat befolyást a Magyarországtól elcsatolt területek német kisebbségei politikai magatartására, nem felel meg a tényeknek: a magyar kormánynak teljesen megbízható értesülései vannak arról, hogy azok igen magas pénzbeli támogatást élveznek német hivatalos köröktől, „márpedig, ha az ember valakinek pénzt ad, akkor módjában van reá befolyást gyakorolni”. Schoen e pénztámogatást elismerte, mégis a képzeltnél kisebbnek mondotta a befolyásolás lehetőségét, mert e segélyeket a kisebbségek nem közvetlenül kapják a birodalomtól, hanem a külföldi németséggel foglalkozó társadalmi szervezetek útján, s ezek jól tudják, hogy a kormány nem vonhatná meg a segélyeket súlyos belpolitikai következmények nélkül.4 5 Másnap, december 7-én, Puky Endre külügyminiszter fogadta a budapesti német követet, ö is a kisantant-államokbeli német-magyar kisebbségi együttműködés kérdését feszegette, és azt hangsúlyozta, hogy legalább Csehszlovákiában meg kellene találni ennek módját. Schoen ezzel szemben arra mutatott rá, hogy a kisantant-országok német kisebbsége jobb bánásmódot élvez az ottani magyar kisebbségeknél, s a német kormány nem kapacitálhatja őket a velük való együttműködésre, mert ennek következtében az ő helyzetük is nehezebbé válna. Csak abban az értelemben befolyásolhatja őket a német kormány, s ezt meg is teszi, hogy a német kisebbségek tartózkodjanak minden olyan tevékenységtől, mely a magyar kisebbségekre nézve kedvezőtlen volna. A német kormány előzékenységének már azzal is tanújelét adta, hogy elmozdította a pozsonyi német konzult, akinek működését magyar részről kifogásolták.46 December 9-én került sor Schoen megbeszélésére Gömbössel. Jelentése szerint a miniszterelnök, mint nem is várta másképp, igen tartózkodóan fogadta a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos fejtegetéseit. A két kormány, illetve a német és a magyar katolikus egyház képviselői közti megbeszélés tárgyában nem foglalt állást, de ígérte, hogy a legközelebbi napokban e kérdésről tárgyalást folytat a tekintetbe jövő tényezőkkel. Mikor a követ azt indítványozta, hogy fogadja valahára Bleyert, és informálódjék tőle a magyarországi németség problémái felől, kedvetlenül kérdezte: „Kell ez? ”47 ,,Minden erővel azon dolgozom, hogy a német és a magyar kormány leüljön a zöldasztalhoz, és felelősséggel tárgyalja meg a mi kérdésünket” — írta Bleyer december 27-én Greszl káplánnak.48 Az év vége felé Temesvárott találkozott a romániai és *5OL Küm. pol. rés. 46. cs. 21. tétel. 690/1932. Khuen-Héderváry napijelentése. Bp. 1932. dec. 6. 46OL Küm. pol. rés. 46. cs. 21. tétel. 693/1932. Puky napijelentése. Bp. 1932. dec. 7. 4 7 PA AA, Pol. Abt. П. Ung. Politik 6. Bd. 7. Schoen jelentése. Bp. 1932. dec. 10. 48Я. Schwind: i. m. 171-172.
