Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 431 A népközösséghez tartozás szerinte éppúgy megfér az állami közösséghez tartozással, mint az egyházi közösséghez tartozás, amely szintén államfeletti jellegű, mégsem tekintik az állami szuverenitás sérelmének. A kisebbségek egyébként igen elégedettek volnának, ha olyan jogaik és szervezeteik lehetnének, mint az egyházaknak. Gratz szerint az államfelettiség (Überstaatlichkeit) helyett az államon kívüliségre (Ausserstaatlichkeit) kellene törekedni a kisebbségi kérdések megoldásában, vagyis a vallási kérdésekhez hasonlóan ki kellene kapcsolni azokból is az államhatalom beleszólását. Csakhogy ez a kisebbségjogilag akceptábilis „ideális helyzet” Bleyer szerint nem érhető el külső befolyás nélkül, mint ahogy a vallási tolerancia megvalósulását is valójában nem hátráltatta az azonos hitvallású külső hatalmak védelmükre történt beavatkozása, hanem éppen az kényszerítette ki.24 24 Johann Weidlein: Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten 1930-1950. Schorndorf. 1959. 55-57. Bleyer levele Gratzhoz, 1932. aug. 6. 2 5Anton Tafferner: Gustav Gratz 1875-1946. Eine Betrachtung zu seinem Zentenarium. Südostdeutsche Vierteljahresblätter, 1975. évf. 2. sz. 111-114. Ez a levél világossá tett Gratz számára, hogy Bleyer olyan irányba kívánja vinni a magyarországi német mozgalmat, amelyért már semmi felelősséget nem vállalhat a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnöki székében, amelyet a magyar kormány bizalmából tölt be. A magyar nemzetiségpolitika elégtelensége, s a német mozgalom radikalizálódásának veszélye egyaránt arra késztette, hogy elhatározza már korábban fontolóra vett lemondását. Amikor az Egyesület augusztus 20-án esedékes rendes évi közgyűlését megelőzően Károlyi miniszterelnök Bleyerrel együtt megbeszélésre hívta, nem jelent meg; a miniszterelnökkel Bleyer közölte Gratz visszalépési szándékát.25 Gratz visszalépése, Bleyer és tanítványai illegális szervezkedése _ Bleyer, akinek eddig nem volt alkalma Károlyival beszélni, az 1932. augusztus 18-i kihallgatáson egy teljes órán át fejtegette, izgatott hangnemben, a magyarországi németség tarthatatlannak jellemzett helyzetét. Kijelentette, hogy az óvoda, az iskola, a templom, a leventeképzés egymással összehangolt, céltudatos munkája következtében a német ifjúság magyarosítása sohasem volt oly intenzív és átfogó, mint az utóbbi évtizedben, amely Bethlen gróf ígéretekben gazdag, valódi tettekben azonban szegény kisebbségpolitikája jegyében állt. Bebizonyosult, hogy a magyarországi német kérdés megoldását Bethlen módszerével már többé nem lehet elérni — ezt a beszélgetés során Károlyi is elismerte —, hanem egy alapjában új eljárási módot kell kialakítani és tetterősen megvalósítani — mondotta. Ezt a gondolatot tovább fejtegette a miniszterelnöki kihallgatást követően Darányi Kálmán államtitkárral és Pataky Tibor miniszteri tanácsossal folytatott megbeszélésén, ahol nyíltan kijelentette: már egy éve nem hisz abban, hogy a magyar kormány a német kisebbség kérdését saját jószántából valaha is megoldja, hanem úgy véli, hogy ha egyáltalán, akkor csak a Magyarországtól elcsatolt magyar kisebbségekre, valamint a nagy német népre való tekintettel fog az megtörténni. „A magyar kisebbségekre való tekintetet csak azért említettem, hogy megőrizzem a látszatot” — mondotta utóbb ezzel kapcsolatban a budapesti német követnek — ugyanis „valójában a magyarok egyáltalán nem is kívánják, hogy a magyar kisebbségek kielégíttessenek, mert azáltal
