Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
428 TILKOVSZKY LÓRÁNT A német nacionalizmus új formája a deklarációk szerint — „ma még legalábbis”, írta Mályusz - mentes imperialista törekvésektől. Ugyanígy a magyarországi németség kép* viselőinek is hajlandó elhinni, hogy nem akarnak elszakadni tőlünk, Íriszen ez „ma még” geográfiailag is lehetetlen volna. De attól tart, hogy Isbert „a jövő számára dolgozik ott, ahol a német falvakat, kisebb-nagyobb csoportokat összefüggő tömbökké alakítja ki, amelyek a Balatontól Budapestig három nagy sziget gyanánt húzódnak, mint Deutsches Volksgebiet ... Ha egyszer, bármi módon, arra kerülne sor, hogy Magyarországon az eddigi, történetileg kialakult közigazgatási határok eltűnjenek ... s ha az új közigazgatási és önkormányzati kerületek a népcsoportok szerint alakulnának ki, akkor, íme, a németség már kidolgozta a maga észak-dunántúli kantonjainak területét és határait, amelyeken belül ő lesz az úr”. Mályusznak nem is kellett tovább folytatnia a gondolatsort: hová vezethet a német többségű területek, „kantonok” hasonló módszerrel történő kidolgozása a Dunántúl egyéb, különösen nyugati részein, amelyek az Anschluss esetén a német birodalom közvetlen közelébe kerülnének. Ezek az aggályok nem befolyásolták Mályuszt abban, hogy pozitívan foglaljon állást a magyarországi németség kulturális igényei tekintetében, sőt azon a nézeten volt, hogy kapják meg mindazon jogokat, amelyeket az elszakított magyarság is igényel, „tehát iskolázásuk elemi és középfokon anyanyelvükön történhessék, közigazgatási tisztviselőiket, tanítóikat és papjaikat maguk választhassák, s ha egyszer odáig fejlődnek, akár külön főiskolájuk is lehessen”.20 Bleyer ezért kedvezően reagált Mályusz fejtegetéseire, akinek aggályait azonban indokolatlanoknak nyilvánította: kísérteteket lát — mondotta.2 0/a 2 QMályusz Elemér: Ki új német nacionalizmus történetírása. Magyar Szemle, 1932. júl. 241-253. 20/aVö. Nation und Staat, 1931-32. évf. 824-827. Die Lage. Ungarn. 2XPaul Schiemann: Volksgemeinschaft und Staatsgemeinschaft. Nation und Staat, 1927 szept. 2 2 Die überstaatliche Volksgemeinschaft. Nation und Staat, 1932. ápr. Isbertnek a Magyar Szemlében megjelent cikke fokozottan ráirányította a figyelmet Magyarországon arra a német népiségtudományi irodalomban különösen Paul Schiemann 1927. évi tanulmányára visszavezethető, azóta egyre terjedő elméletre, amely megkülönböztetést tett az állami közösség (Staatsgemeinschaft) és a népközösség (Volksge meinschaft) fogalmai között. Az állami közösséget az állampolgárok összessége alkotja, tekintet nélkül a köztük lévő esetleges anyanyelvi, leszármazásbeli különbségekre. A népközösséget viszont azok alkotják, akik leszármazásukat, nyelvüket, kultúrájukat tekintve ugyanazon néphez (fajhoz) tartoznak, mégha különböző államokban élnek is.21 E kétféle közösség lényegéről, meghatározóiról, egymáshoz való viszonyáról sok vita folyt a nemzetkisebbségi kongresszusokon, s a Nation und Staat hasábjain; legutóbb e folyóirat 1932. áprilisi számát külön „az államfeletti népközösség” kérdésének szentelték, amelyet Werner Hasselblatt, Ewald Ammende, és a szlovén Josip Wilfan behatóan tárgyalt.22 Gratz Gusztáv, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnöke, időszerűnek tartotta, hogy a Magyar Szemle 1932. augusztusi számában kifejtse saját véleményét ezekről a kérdésekről, s ily módon állást foglaljon Isbert, sőt Bleyer felfogásával kapcsolatban is. Az állami közösség közvetlenül érzékelhető összetartó ereje Gratz szerint sokkal meghatározóbb a nemzeti kisebbségek számára, mint az államfeletti népközösség, amely
