Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
414 A. SAJTI ENIKŐ volt” a horvát paraszttömegek számára a monarchia elleni és Horvátország önrendelkezési jogáért és nemzeti függetlenségéért vívott harc fellángolására. Crna Gorában, melyet megfosztottak állami függetlenségétől, a nagyszerb burzsoázia gyarmatosító politikája szintén a függetlenségi törekvéseket erősítette. Elítélte a Belső Makedón Forradalmi Szervezetet, amely „a bolgái ellenforradalmi burzsoázia vak eszközévé vált”. Ezzel az elszakadással a makedón forradalmi szervezet nem szűnt meg, folytatódik a határozat, „csak fejlődésének új szakaszába lépett”. Az albán néppel szemben a belgrádi kormány szintén elnemzetlenítő politikát folytat. Ugyanez a helyzet Észak-Vajdaság magyar területein, melyet „Jugoszlávia a trianoni békeszerződéssel annektált”. Még a szlovéniai helyzetet is úgy értékelte, mint ahol fokozódott a „nép akarása” egy független Szlovénia megteremtésére. Az elnyomott nemzetek harcát azonban „a világforradalom korszakában, a nemzeti felszabadító mozgalmak jelenlegi szakaszában a Balkánon, az elnyomott nemzetek burzsoáziája nem tudja többé végigvinni”. Az elmúlt 10 év ugyanis igazolta e körök „nemzeti-reformista, áruló jellegét”.14 0 A JuKP stratégiáját, taktikáját és további feladatait meghatározva a kongresszus rámutatott, hogy bár a nemzeti mozgalmak „objektív tartalmukat tekintve” burzsoádemokratikus jellegűek, de az imperializmus korszakában e burzsoá demokratikus forradalmak is a „proletár világforradalom részét képezik”, annak átmeneti szakaszát jelentik. Ma már a burzsoá-demokratikus forradalom „nem mint a burzsoázia győzelme képzelhető el”, hanem mint „a munkások és parasztok demokratikus diktatúrája, a szovjetek bázisán”, balkáni méretekben, „megalakítva a föderatív munkás-paraszt köztársaságot a Balkánon”. A kongresszus határozata vitába szállt a „tiszta osztályharc” híveivel (Markovié, Pavlovié és mások), akik azt hirdették, hogy csak szocialista forradalommal lehet megoldani Jugoszlávia válságát, s szembe állították a munkás-paraszt hatalmat a burzsoá demokratikus forradalommal. „A burzsoá demokratikus forradalom átmeneti periódus a szocialista forradalomba, amelyben már kezdettől fogva és most is a JuKP végre kell hogy hajtsa a burzsoá demokratikus forradalom átnövését a szocialista forradalom első szakaszába ...” a proletariátus és a szegényparasztság osztály harcával, a nemzeti-reformista burzsoázia elleni harccal, a nemzeti mozgalmak vezető szerepéért vívott küzdelemmel.14 1 A pártkongresszus tehát, miközben felvette a harcot a „tiszta osztályharc” híveivel, maga is szektás módon értelmezte, a KI akkori irányvonalának megfelelően, egyrészt a munkás-paraszt demokratikus diktatúra fogalmát, másrészt a szövetségi politikát. A „világforradalom részét képező”, s ily módon értelmezett munkás-paraszt demokratikus diktatúra megteremtésének fő bázisát a JuKP a nemzeti mozgalmakban látta, melyek „objektív tartalmukat tekintve burzsoá-demokratikus forradalmi jellegűek”. A határozat a párt egyik legfontosabb feladatát a nemzeti elnyomás és annak rendszere elleni küzdelemben látta. Mivel az önrendelkezés az elszakadásig jelszó az utóbbi időben különösen aktuális jelentőséget kapott, úgy vélték, hogy e jelszó konkretizálása „a tömegek minden olyan akciójának támogatását jelenti, amely a független Horvátország megalakulására vezet”. De a nemzeti elnyomás elleni harcban a párt Szerbiában is az első 140Uo. 153-154. 141Uo. 157.
