Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 413 óhaja, s kikristályosodtak személyi feltételei is. Ez pedig alapját képezhette volna a már korábban kialakult és elfogadott, fő vonalaiban helyes nemzetiségpolitika gyakorlati megvalósításának, illetve finomításának. A JuKP IV. kongresszusa a nemzetiségi kérdésről A közös kiútkeresés olyan hallatlanul kiélezett belpolitikai helyzetben indult el, mikor az SHS Királyság eddigi történelmének talán legmélyebb politikai, majd gazdasági válságát élte át. Ez a válság szükségszerűen jelentkezett nemzeti ellentétek, elsősorban szerb-horvát ellentétek formájában is. A HPP elleni szkupstinai merénylet elindította a politikai erőviszonyok átcsoportosulását, s hatásos érvet szolgáltatott a király és a hadsereg számára a nyílt katonai diktatúra bevezetésére.13 5 A másik tényező, melyet figyelembe kell vennünk a IV. kongresszus, s általában a párt továbbfejlődésének, kiútkeresésének, így nemzetiségpolitikájának értékelésénél is: a Komintern politikájában bekövetkezett változás, melyet „osztály osztály ellen” taktikaként ismerünk. Jugoszlávia Kommunista Pártja IV. kongresszusa fennállása 10. évfordulója előestéjén, 1928 októberében, Drezdában ült össze. Munkáját már az új pártvezetőség irányította, Duro Dakovié titkár vezetésével.13 6 Elsőrendű feladata a párt egységének helyreállítása, a belső pártviszonyok rendezése, akcióképes vezetőség megválasztása a KI VB Nyűt Levelének szellemében, s a párt feladatainak kitűzése volt a Komintern VI. kongresszusa határozatai alapján. A kongresszuson nem szerepelt külön napirendi pontként a nemzetiségi kérdés, hanem a „Határozat Jugoszlávia gazdasági és politikai helyzetéről és a JuKP feladatairól” szóló rész foglalkozott vele.1 3 7 A határozat a forradalom lehetőségét optimistán ítélte meg (mely akkor nemcsak a jugoszláv kommunisták sajátossága volt), amikor ezt írta: az ország a mai kapitalista Európa „bizonytalan és labilis tagja”, általános válságban van, mely a forradalom útjára téríti a munkásosztályt és „megnyitja a forradalom perspektíváját”.13 8 Az egész Királyság válságát elemezve konstatálta a horvát nép fokozódó elnyomását, a Horvát Parasztpárt kiegyező politikájának csődjét „a parasztok legszélesebb tömegei előtt”, s általában a rendszer bázisának leszűkülését, a nemzeti mozgalmak bázisának kiszélesedését.1 39 Elemezve Jugoszlávia népeinek, nemzetiségeinek helyzetét, mozgalmait, illetve azok nemzeti függetlenségi törekvéseit, megállapítja: a HPP képviselői elleni merénylet jeladás 135 Az 1927-1929 közötti belpolitikai helyzet árnyalt elemzését adja Ljubo Boban: Maíek i politika Hrvatske seljaéke stranke 1928-1941 (Iz povijest hrvatskog pitanja). Zagreb, 1974. Knj. 1. 15-36. 1 36 A régi vezetőséget már a kongresszus megnyitása előtt leváltotta a Komintern. 13 7 Резолушца о привредном и политичком положа]у и 1угослави]и и о задацима КШ. Исторщски архив. 146—165. 1 38 Uo. 146-147. 1 39 Uo. 152-153.
