Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
402 A. SAJTI ENIKŐ Internacionáléval egyetértésben és a párttömegek tervszerű politikai felvilágosításának útján helyes politikai irányvonalat alakítsanak ki”.96 Ennek érdekében a plénum egy jugoszláviai pártkérdésekkel foglalkozó bizottságot alakított — melyben a Komintern és a nemzetközi kommunista mozgalom elismert vezetői foglaltak helyet — G. Dimitrov, J. V. Sztálin, G. J. Zinoyjev, D. Z. Manuilszkij és mások. A tájékozódás, s mindkét fél meghallgatása érdekében a bizottság írásos anyagot kért egyrészt a JuKP KB-tól, az ellenzék fő exponensétől, a már kizárt Xivota Milojkoviőtól, illetve Filip Filipoviétól, a párt egyik legrégibb vezetőjétől.97 A vita elsősorban Sztálin és Sima Markovié között folyt, aki szintén részt vett a bizottság ülésein, és itt fejtette ki már ismert nézeteit a nemzeti kérdésről. Sztálin 1925. március 30-án reflektált Markovid beszédére.9 8 9 6 Коммунистический Интернационал в документах. 491. 91 Duhn Lukat: i. m. 221. 98О националном питаньу и 1угослави]и. Говор друга Сталина у ]утославенско] комисщи ИК КИ 30 марта 1925 г. Историйки архив. 421-424. Sémid (Markovié), mondotta Sztálin, nem értette meg a bolsevikok nézetének lényegét a nemzeti kérdésben, akik soha nem választották el a nemzeti kérdést a forradalom általános kérdésétől sem Október előtt, sem Október után. Markovid véleménye szerint „Lenin a nemzeti kérdést állítólag alkotmányos kérdésnek tekintette, azaz nem a forradalom kérdésének, hanem reformok kérdésének. Ez teljesen pontatlan. Lenin soha nem szenvedett, soha nem szenvedhetett alkotmányos illúzióktól. . . . Mikor Lenin az alkotmányról beszélt, soha nem a nemzeti kérdés megoldásának alkotmányos útját tartotta szem előtt, hanem a forradalmi utat, úgy tekintett az alkotmányra, mint a forradalom győzelmének eredményére”. Sztálin ezután rátért a bolsevikok álláspontjának rövid jellemzésére, majd így folytatta: Markovid ,,nem tudja úgy szemlélni a nemzeti kérdést, mint lényegében parasztkérdést. Nem agrár, hanem parasztkérdés, mert ez két különböző dolog. Egészen pontosan, a nemzeti kérdést nem lehet azonosítani a parasztkérdéssel, mivel a parasztkérdésen túl a nemzeti kérdés magába foglalja még a nemzeti kultúra, a nemzeti államiság stb. kérdését is. De az is kétségtelen, hogy a nemzeti kérdés alapját, belső lényegét mégis a parasztkérdés alkotja. . .. Éppen ezt kell szem előtt tartani, mikor azt mondjuk, hogy a nemzeti kérdés lényegében parasztkérdés.” A továbbiakban Sztálin azért bírálta Markovidot, mivel a nemzeti kérdést Jugoszláviában elszakítja a nemzetközi helyzettől s az Európában lehetséges perspektívától. Rámutatott arra, hogy a nemzetek elszakadásának joga nem „akadémikus kérdés”, ahogy Markovid gondolja, hanem bármikor aktuálissá válhat. Egy kommunista párt nemzeti-nemzetiségi programjának tehát „nemcsak abból kell kiindulnia, ami az adott pillanatban van, hanem abból is, hogy mi fejlődik és mi következhet be a nemzetközi viszonyok következtében”. Ezért a népek önrendelkezési jogát aktuális, égető kérdésnek kell tekinteni. Végül kitért a jugoszláv kommunisták nemzeti programjára, melynek kiinduló pontja a jugoszláviai szovjet forradalom kell legyen, mivel az adott korszakban „a burzsoázia megdöntése és a forradalom győzelme nélkül a nemzeti kérdés nem oldható
