Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 403 meg valamennyire is megnyugtató módon”. Biztosítani kell az elszakadás jogát azok számára, folytatta Sztálin, akik el akarnak szakadni, és az autonómiára való jogot azok számára, akik továbbra is a jugoszláv állam keretei között akarnak maradni. Végül, hogy minden félreértést eloszlasson, aláhúzta: „az elszakadás jogát nem úgy kell értelmezni mint kötelességet”, ez tehát nem jelenthet „minden áron” történő elszakadást. Sztálin világosan, szinte lakonikusan fogalmazta meg Markovié* nézetének lényegét — és jogosan bírálta azt. Helyesen mutatott rá a Markovié képviselte nézetek tarthatatlanságára, veszélyeire az imperializmus, s egy győztes proletárforradalom utáni korban. Ez a bírálat, figyelembe véve a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetét és feladatait, a jugoszláv kommunista párt belső helyzetét, egyes vezetőinek nézetét a nemzeti kérdésben, a vezetőségen belüli útkereséseket, vitákat — szükségszerűen a szövetségesek kérdését állította középpontba, mindenekelőtt a par ászt kérdést. A jugoszláv kommunista mozgalom jövője, forradalmi céljainak megvalósítása jelentős mértékben a kérdés helyes megfogalmazásán és megválaszolásán múlott. Ugyanakkor Sztálin számos kérdést leegyszerűsítve tárgyalt. Miközben a parasztságra és kizárólag arra irányította a jugoszláv kommunisták figyelmét, ezzel kizárta a lehetséges szövetségesek köréből a nemzeti mozgalmak egyéb osztályait, rétegeit (értelmiség, kispolgárság), s hozzájárult „a nemzeti kérdés egyenlő a parasztkérdéssel” leegyszerűsített formula elterjedéséhez a nemzetközi munkásmozgalomban. Sztálin „forradalmi helyzet van” látószöge megegyezett a JuKP KB álláspontjával, ugyanakkor ez a forradalom nála már határozottan proletárforradalom, „szovjet forradalom”, nem pedig munkás-paraszt demokratikus diktatúra volt. Mint ismeretes, a KJ V. kongresszusán már megtörtént a munkás-paraszt kormány jelszavának tartalommódosulása, s Sztálin ennek szellemében érvelt." Ennyiben tehát eltért a JuKP és az NRPJ 1923/24-es stratégiai célkitűzéseitől. Lenin valóban nem tekintette a nemzeti kérdést alkotmányos kérdésnek, de Sztálin nem említette, hogy Lenin látott bizonyos lehetőségeket az alkotmányos harcban is. Jugoszláviában pedig, éppen a paraszti tömegek között volt bázisa a nemzeti kérdés alkotmányos rendezésének, amit Rádió és pártjának programja, tömegbefolyása is igazolt. Amíg léteztek a tömegek körében ilyen vágyak, melyek az adott viszonyok között illúziónak bizonyultak, a kommunistáknak számolni kellett volna ezzel, s a centralista Vidovdani alkotmány megváltoztatásáért vívott harcban bizonyítani annak illuzórikus voltát. Sztálin helyesen hangsúlyozta, hogy az elszakadás joga nem azonos az elszakadás kötelességével, és lehetséges, hogy Jugoszlávia egyes nemzetiségei nem akarnak majd kiválni”. A leendő Jugoszlávia felvázolásánál azonban ismét kísértett a Lenin által bírált autonomizálási gondolat. A Markoviétyal folytatott vita ugyanakkor „meghatározott mértékben hozzájárult a munkásmozgalom és a nemzeti kérdés egymás közti viszonyának elméleti és gyakorlati politikai tisztázásához” Jugoszláviában, de a nemzetközi kommunista mozgalomban is.100 "A munkás-paraszt kormány jelszava a KI V. kongresszusán már úgy jelent meg, mint „a proletárdiktatúra jelszavának a néptömegek nyelvére való átültetése”. Vö. A KI válogatott dokumentumai. 187. 1 00 Edvard Kardelj: A szlovén nemzeti kérdés fejlődése. Növi Sad, 1961. 67.
