Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
396 A. SAJTI ENIKŐ orgánumában, a »Radnik«-ban jelentek meg, Markovid elvtárs praktikus jelszónak a kommunista párt számára az alkotmány revíziójáért folytatandó harc jelszavát ajánlja, azaz a népek önrendelkezési jogának kérdését leszűkíti az alkotmány kérdésére.”71 Ezt a hibát Manuilszkij egyértelműen a IL Internationale, tehát szociáldemokrata örökségként értékelte és hozzáfűzte: „A következmény csupán a kommunista párt passzivitása lehet az egyik legégetőbb probléma iránt, amely jelenleg a Balkán népeit foglalkoztatja ...” 71Uo. 628-629. 72Uo. 629. 73Резолуци)а V конгреса Коминтерне о националном питаьу у 1угослави]и. Историйки архив.420. 73Uo. 421. 75Uo. Ennek a nézetnek másik, nem kevésbé súlyos hibáját Manuilszkij abban jelölte meg, hogy Markovié szerint „a proletariátusnak a burzsoá államot azok között a határok közt kell elfogadnia, amelyek egy sor háború és erőszakos cselekedet következtében létrejöttek”.72 A Komintern V. kongresszusa „A nemzetiségi kérdés Jugoszláviában” című határozatában Markoviéék álláspontjával szemben megerősítette a JuKP IIL konferenciájának határozatát, mikor kimondta: Jugoszlávia soknemzetiségű ország, ahol a szerb burzsoázia hegemóniája érvényesül, és amely az elnemzetlenítés politikáját folytatja. „A szerbek, horvátok és szlovének három különböző nép. A szerbek, a horvátok és a szlovének háromnevű egynemzet teóriája csak a nagyszerb imperializmus álcázása . . . Jugoszláviában a nemzeti kérdés nem alkotmányos kérdés és azt nem lehet azonosítani a Vidovdani alkotmány revíziójának kérdésével. Az először is a lakosság nemzeti elnyomása elleni harc kérdése, a nemzeti önrendelkezésért folytatott harc kérdése, másodszor pedig a dolgozó tömegek forradalmi harcának kérdése egész Jugoszláviában.”73 Ennek ellenére a JuKP-пак „aktívan részt kell venni az alkotmány revíziójáért folytatott jelenlegi harcban a mostani zsarnoki nagyszerb burzsoá rendszer megdöntése, s annak érdekében, hogy minél több politikai és szabadságjogot nyerjen az elnyomott népek dolgozó tömegei számára.” Emellett a tömegeknek meg kell magyarázni, hogy „csak a munkás-paraszt hatalom oldhatja meg véglegesen a nemzeti kérdést”.74 Mivel Jugoszláviában nemzeti tömegmozgalmak vannak, s a nemzeti kérdés „aktuális és éles formában vetődik fel és közvetlenül érinti a dolgozó tömegek érdekeit”, a népek önrendelkezésének általános jelszavát Horvátország, Szlovénia és Makedónia Jugoszláviából kiválásának és független köztársaságok megalakításának formájában kell kifejezni.” Az olasz és jugoszláv kommunista pártok az Olaszország által megszállt horvát és szlovén területeken „a fent említett jelszavak szellemében kötelesek propagandát és agitációt folytatni”.75 Ezen a ponton a Komintern eltért saját korábbi nézetétől és a JuKP álláspontjától is, mivel az önrendelkezés jelszavánál a hangsúlyt a kiválásra helyezte. Mi késztette a Kominternt korábbi föderációs elképzeléseinek feladására, a kiválás egyoldalú hangsúlyozására? A válaszhoz két oldalról kell közelítenünk: egyrészt a Kominternnek az általános nemzetközi helyzetről adott értékelése és a balkáni országoknak ebben elfoglalt helyzete, másrészt a Jugoszláviában egyre erősödő nemzeti mozgalmak felől.
