Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 385 munka gyors elvégzését nehezítette az otthoni és a külföldi vezetőség párhuzamos működése, a nehéz helyzetben kibontakozó, s egyre mélyülő frakcióharcok a párt vezetőségében. A párt első országos konferenciája egy évvel az Obznana megjelenése után ült össze Bécsben, 1922 júliusában, s mind az előkészületekre, mind pedig magára a konferenciára a vezetőségen belüli éles küzdelem nyomta rá bélyegét. A nézeteltérések a „hogyan tovább” kérdésben, illetve a párt eddigi tevékenységének megítélésében bontakoztak ki. A vita odáig fajult, hogy a kongresszus több résztvevője egy időre elhagyta az ülést. Ebben a légkörben szó sem lehetett az egyik legbonyolultabb kérdésben, a párt nemzetiségpolitikájában történő konstruktív előrelépésről. Bár a kongresszus napirendjén nem szerepelt a nemzeti kérdés36, az újabb kutatások azt bizonyítják, ha közvetett módon is, de érintették ezeket a problémákat. Elsősorban abban a vonatkozásban, hogy jobban figyelembe kellene venni az egyes területek, például Makedónia, Crna Gora sajátosságait a szerb burzsoázia elleni harcban.3 7 A nehézségek ellenére lassan mégis tisztultak a párt nézetei. Az 1923. január 14-én alakított Jugoszlávia Független Munkáspártja (Nezavisna radniŐka partija Jugoslavije, NRPJ), amely a JuKP legális fedőszerve volt 1924 júliusi betiltásáig,3 8 alapitó programjában ugyan még arról írt, hogy a „népi egység” megteremtése érdekében harcolni kell minden erőszakos, hegemonisztikus centralizmus ellen, a „dolgozó nép önrendelkezéséért”. Konstatálta az egyre erősödő belső ellentéteket, de azt még mindig „törzsi összecsapásként”, a „különböző törzsi székhelyek meg nem oldott gazdasági harcának” tulajdonította. Az önrendelkezés gondolata tehát megjelent, mint a centralizmus és hegefnonizmus ellentéte, de még tisztázatlan módon. Ugyanis hol a „dolgozó nép önrendelkezéséről”, hol pedig a „népek Önrendelkezéséről” szól a dokumentum. „A népek önrendelkezése alapján állva az NRPJ úgy látja, hogy a határok kérdését csak a népek szabad akaratával (népszavazás) lehet megoldani.” Tehát az önrendelkezés fogalmának homályos értelmezése mellett azt leszűkítették a határok mentén lakó népek problémáinak megoldási módjára, illetve az „egységes nemzet” keretében értelmezték. A nemzeti kisebbségek számára pedig, melyek „akaratukból vagy erőszakkal” kerültek az állam keretei közé, a teljes politikai és kulturális szabadságot követelték és harcot hirdettek a balkáni népeket szembeállító sovinizmus leküzdésére. „Jugoszlávia Független Munkáspártja, abból a célból, hogy leküzdje a balkáni népek közötti soviniszta gyűlölködést és a háborús fenyegetést, kapcsolatot tart fenn a balkáni országok proletariátusának minden olyan pártjával, amely osztályharcot folytat, és amely harcol a szocialista köztársaságok föderációjának megteremtéséért a Balkánon”39 — írták. A balkáni föderáció gondolatát bővebben nem fejti ki a dokumentum, azt érezhetően egy 3f>Rodoljub íolakovii. m. 14-15. 37Du?an Lukad cáfolja a jugoszláv történetírásban általánosan elterjedt nézetet, miszerint a bécsi konferencián szó sem volt a nemzeti kérdésről. Vö. Dutan Lukat: i. m. 80-88. 38 Az NRPJ megalakulásáról és horvátországi tevékenységéről Id. Stanislava Koprivica-Ottrió: Nezavisna radniíka partija Jugoslavije i njena djelatnost u Hrvatskoj. íasopis za suvremenu povijest. Zagreb, 1975. II. 7-35. 39Акциони програм HPfU. Историйки архив. 279.
