Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
386 A. SAJTI ENIKŐ távolabbi jövőbe helyezi, hiszen mind Jugoszlávia, mind pedig a nemzetközi munkásmozgalom „védekező helyzetben” volt. Az első kongresszus álláspontjával szemben ez a föderáció csak a balkáni országokat foglalná magába, a Duna menti és a „nemzetközi föderáció” gondolata eltűnt. Az önrendelkezés gondolatának felvetése előrehaladást jelentett a korábbi évekhez képest, még akkor is, ha erősen leszűkítve, a határkérdések megoldásának optimális módszereként értelmezték. Hangsúlyozni kell azonban, hogy álláspontjuk már nem olyan elutasító a „törzsi összecsapásokat” illetően, hiszen az erőszakos centralizmus és mindenféle sovinizmus elleni harcot a párt egyik fontos feladatának tartották - de a „bűvös körből”, a „nemzeti egység” gondolatából nem tudtak még kitörni, s ez eleve szűkre szabta a meghirdetett program nemzeti, nemzetiségi vonatkozásait. Pedig a jugoszláv politikai élet belső fejleményei egyre sűrítettebben mutatták az ellenérveket. Ennek egyik legszembeötlőbb bizonyítéka a Horvát Köztársasági Parasztpárt (HKPP) erejének, választásokon elért eredményeinek növekedése volt. 1923-ra a HKPP szavazóinak számát 1920-hoz viszonyítva több, mint kétszeresére növelte (230 ezerről 474 733-ra), s így megkapta a szavazatok 21,8%-át, 70 mandátumot, a horvátországi szavazatok abszolút többségét. (61 mandátumot Horvátországból, 9-et Bosznia- Hercegovinából szereztek.)4 0 A választási eredmények is mutatják, hogy népszerűsége és tömegbázisa elsősorban Horvátországban nőtt, s ez nemzeti és radikális társadalmi programjából táplálkozott. Stjepan Rádió pártja egyértelműen kiállt a horvát nemzet önállósága, a horvát népnek a szerbekkel egyenrangú ,^népi és állami” sajátosságai, a földreform, s az állam föderatív felépítése mellett. A HKPP történelmének legradikálisabb korszakát élte. Léte és erősödése jelezte Jugoszlávia kommunistáinak a nemzeti program fontosságát.4 1 A JuKP eszmei továbbfejlődéséhez kedvező lehetőséget és hátteret biztosított a Komintern IV. kongresszusán elfogadott rugalmas taktikai vonal is. A „Komintern taktikájárór szóló tézisek kötelezték a kommunista pártokat, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a növekvő nemzeti felszabadító mozgalmakra, s általában az elnyomott népek mozgalmaira, melyek „az imperialista hatalmak elleni növekvő forradalmi mozgalom tűzfészkei és a forradalmi erők kimeríthetetlen tartalékai, amelyek az adott helyzetben a polgári világrend egész léte ellen hatnak”.42 A „munkások és szegényebb parasztok kormánya”, melyre a Balkánon is lehetőség van, a proletárdiktatúra átmeneti formájaként vetődött fel. Ez a taktika a KI VB 1923 júniusi ülésén mint valamennyi demokratikus erő tevékenységének politikai alapja jelent meg: a kommunista pártnak „az a feladata, hogy megnyerje a proletariátus támogatására a lakosság mindazon rétegeit, **Slavoljub Cvetkoviá: Stjepan Radii i komunistiíki pokret 1923-1925 godine. Prilog pitanju odnosa HRSS i KPJ. Istorija XX véka. Zbornik radova. XII. Beograd, 1972. 375. Az 1923-as választásokon az NRPJ ugyan a kommunisták korábbi szavazatainak csak töredékét kapta (24 321 szavazat, a leadott szavazatok 1,1%-a), de ennek jelentősége akkor óriási volt. Vö. Stanislava KoprivicaOXtrié: i. m. 33. 41A HKPP Jugoszlávia akkori államhatárait a horvát nép szempontjából is a legkedvezőbb politikai keretnek tartotta. 42Tézisek a Kommunista Internacionálé taktikájáról. A KI válogatott dokumentumai. 145-146.
