Századok – 1979
Folyóiratszemle - Harsgor Michael: Totális történelem: az Annales-iskola 369/II
FOLYÓIRATSZEMLE 369 MICHAEL HARSGOR: TOTÁLIS TÖRTÉNELEM: AZ ANNALES-ISKOLA Traian Stoianovich professzor 1976-ban könyvet jelentetett meg a francia Annales-körxíA, s ebben a klasszikus görög történetírás és a 19. századi pozitivizmus után az 1920-as évek végén jelentkező francia iskolában látja a történetírás harmadik nagy irányzatát. Ez indítja a szerzőt arra, hogy összefoglalja Febvre, Bloch és követőik munkásságát, tételeiket és az iskola fejlődésének főbb állomásait, elismerő alapállásból, de helyenként finoman ironizálva. Harsgor szerint az iskola a „szintézis” szóban mágikus eszközt lelt a gazdaság-, társadalom-és művelődéstörténet egységbe foglalására, s így jutott el egyik követőiük az öntudatos megfogalmazásig: „A történelem az összes, a múlt felé irányzott társadalomtudomány szintézise.” Módszereik a második világháború után virágoztak ki igazából: a szerializmus (sorozat-elemzés), a strukturalizmus és a funkcionalizmus. Az első módszer segítségével a hosszú idősorok alapján vizsgált árváltozásokból, demográfiai változásokból jól láthatóan és bizonyíthatóan rajzolták meg mind a ciklikus, mind a strukturális társadalmi és gazdasági változásokat. Az iskola minden híve által még el nem fogadott strukturalizmus lehetővé tette, hogy a gazdasági elemzés csontvázát a demográfiai, művelődéstörténeti, eszmetörténeti, sőt pszicho analitikai adatok hústömegével födjék be. Ezzel az Ли /w/es-iskola a tudományok között olyan pozíciót vindikál magának, mint amivel a középkorban a teológia, a felvilágosodás idején pedig a filozófia rendelkezett. Braudel „A mediterrán világ II. Fülöp korában” c. művével közel jutott a társadalmat minden vonatkozásában bemutató globális” történelem megvalósításához, ahhoz a totális történetíráshoz, ami az egész irányzat célja. E. Le Roy Ladurie (Les Paysans du Languedoc c.) művében bekapcsolta a történetírásba az éghajlattant, a meteorológiát, az állatföldrajzot és a phytogeográfiát, mely utóbbi köztudottan a növények biogeográfiáját jelenti. Az ilyen kozmikus méretű vállalkozásokhoz illő tenedelmet Pierre Chaunu érte el „Sevilla és az Atlanti-térség, 1505-1650” tizenegy kötetével - ami lassan a francia doktorátusok kötelező terjedelme lesz. A legszebb teljesítményeket azonban a strukturális komparatisztika kínálja, pl. Nyugat-Európa és Kína egy adott múltbeli civilizációjának az összehasonlítása olyan tényezők alapján, mint az energiaforrások összessége (tehát a lovak és ökrök száma, a tűzifa mennyisége, a vízimalmok és a dolgozó emberek stb. száma), a logisztikai képességek, az időről és a térről alkotott fogalmak, az uralkodó osztályok vezetési módszerei és így tovább. Az ez idő szerint még legkevésbé kidolgozott funkcionalizmus a három hagyományos szféra (économies, sociétés, civilisations) kölcsönhatásának vizsgálatát jelenti, viszonyuk dinamikáját, hierarchiáját és dialektikáját. Az Лига /es-iskolát születése óta sok támadás érte, nemcsak a tudomány, de a politika szférájából is, az utóbbinál mind a jobb- mind a baloldal részéről, noha követői többnyire (nem kivétel nélkül) baloldaliak. A marxizmussal a mai napig kétértelmű viszonyban áll, időnként kölcsönösen éles szavakkal bírálják egymást, annak ellenére, hogy az iskola követői között olyan sok a marxista indítású. A hagyományos történetírás témáinak (az állam, az uralom kérdései, általában a politikatörténet) teljes elhanyagolását Harsgor is súlyos hibának tartja, ennek alátámasztására a következő gyakorlati próbát ajánlja. Ha bármelyik hagyományos történeti folyóirat második világháború utáni számaiban elolvassuk mindazt, ami valamelyik nagyobb ország egy kiválasztott történeti korszakáról (mondjuk a 16.-18. századról) megjelent, akkor sokat meg fogunk tudni - többek között - az illető ország és korszak gazdaságáról, társadalmáról és művelődéséről. Ugyanakkor próbáljunk az 1945 utáni Ллга/es-kötetek alapján bármit is megállapítani ugyanannak az országnak az alkotmányos szerkezetéről, kül- és belpolitikájáról, politikai vezetőiről, társadalmi hierarchiájáról! Újabban az iskola fiatalabb követői maguk is érzik ezt a hiányosságot, és sikerült is néhány politikai irányú társadalomtörténeti tanulmányt közölniük a folyóiratban. Maga az egyik mester, Braudel is megállapította egy nemrégiben adott interjújában, hogy ma már nem nézi a társadalmakat ugyanazzal a szemmel, mint 40 évvel ezelőtt. „Nincs társadalom hierarchia nélkül”, a gazdasági, kulturális és politikai hierarchia olyan permanenciát mutat, amit korábban ő nem vett eléggé figyelembe. A tanulmány szerzője optimista hangon zárja „a történetírásban Franciaországot szuperhatalommá tevő” iskoláról írott esszéjét: „Nyitott jövő áll az olyan gondolkodási rendszer előtt, amely képes legyőzni saját megrögzött szokásait, dogmáit. Az impozáns Annales-iskola még nem mondta ki az utolsó szót.” (The Journal of Contemporary History, 13. köt. 1978. jan. 1)13. I.) J. G. A folyó iratszemlét összeállították: Erdődy Gábor (E. G.), Csorba Csilla (Cs. Cs.), Jeszenszky Géza (J. G.) és Menyhárt Lajos (M).
