Századok – 1979
Folyóiratszemle - Revolutia de la 1848–1849 din Transilvania. I. kötet: 1848. március 2.–április 12. (Ism.: Trócsányi Zsolt) 345/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 345 Buganov tolla nyomán kibontakozik előttünk az a 16. sz. végétől egyre erősödő tendencia, amelyet a növekvő földesúri önkény, az erőszakos földfoglalások, sorozatos túlkapások, a szabadköltözést gátló (1592, 1597), majd teljesen megtiltó 1649. évi ukázok, s a robot mértéktelen (helyenként heti 4 nap) fokozása jeleznek. A szerző szól azokról a tényezőkről is, amelyek még tovább rontották a jobbágyok amúgy is szinte elviselhetetlen anyagi, szociális helyzetét. így a cári Oroszország permanens háborúiról (Lengyelország, Svédország, Törökország ellen), a kötelező katonaállításról, az új, rendkívüli állami adókról, az I. Péter korabeli flotta- és gyárépítkezésekről (amelyek sok millió robot munkanapot tettek ki), valamint az oly gyakori elemi csapásokról (járványok, tűzvészek, aszály). Az állam és a földbirtokosok gazdasági, szociális repressziója ellen megerősödnek, egyre gyakoribbá lesznek az antifeudális osztályküzdelmek, így a robotszolgáltatás előli sorozatos szökések — a világi és egyházi birtokokról egyaránt - az ország déli, délnyugati peremterületeire, a Don és Volga vidékére, kozákok közé) ahol a szökevények 7 év után maguk is „teljes jogú kozáknak” számítottak), megszaporodnak az adómegtagadások, lázongások. De az osztályharc éleződésének lehetünk tanúi a városokban és a nemzetiségi területeken is (baskír, kazah, kalmük stb.). Nem véletlen - mutat rá Buganov — , hogy a felkelések tűzfészke szinte minden alkalommal a Don menti területeken alakult ki, hiszen az itt élő kozákság „szabad” állapota mindig nagy vonzerőt gyakorolt Oroszország többi függő, alávetett társadalmi rétegeire. A 16. sz. végétől kezdődő folyamatos szökések a kozákok közé hamarosan ott is megbontották az „ősi állapotokat”, s meggyorsították a rétegeződést jómódú és szegényebb elemekre (verhuska, golit’ba). Ezek az ellentétek lettek a mozgatórugói a doni, zaporozsjei, volgai és a Jaik folyó mentén élő kozákság elégedetlenségének, amelyhez gyorsan csatlakoztak Oroszország más vidékeinek szökött jobbágyai, a városi szegénység, a nemzetiségi népek alávetett tömegei, valamint e mozgalmakkal kacérkodó ingatag elemek. Megkapó erővel szól a szerző a parasztháborúk kitörésének közvetett és közvetlen okairól, az általános szociális elégedetlenségről. Értékes részét képezik a könyvnek - hadtörténeti szempontból is - azok a fejeztei, amelyek a felkelő seregek összetételéről, stratégiai és taktikai elképzeléseiről, a sorozatos győzelmekről, majd a rossz anyagi és utánpótlásbeli ellátottság (tűzfegyverek, ágyúk hiánya) következtében beállott vereségek okairól tájékoztatnak. Mindvégig nagy figyelmet szentel Buganov a felkelők közötti belső meghasonlásnak, a mozgalmak kettéválásának, a gazdagabb rétegek fokozatos megalkuvásának. A felkelők hősiessége ellenére a tárgyalt időszakban lezajlott valamennyi antifeudális osztályküzdelem rendre vereséggel végződött, amelyhez a reguláris cári hadsereg nagyobb hadvezetési és szervezési tapasztalatain kívül természetesen a „lázadók” kiforratlan, zavaros ideológiája is hozzájárult. A büntető hadjáratok ugyan egy időre „pacifikálták a zendülő körzeteket”, hogy azután újra elemi erővel törjenek fel a feudális társadalom utolsó, hanyatló szakaszának belső ellentmondásai. E hősi küzdelmek, bukásuk ellenére, nagyban hozzájárultak a feudális társadalom belső problémáinak elmélyítéséhez, az önkényuralom támaszának gyengítéséhez, s a tőkés •viszonyok csíráinak kialakulásához. И. Molnár László REVULUTIA DE LA 1848-1849 DIN TRANSILVANIA I. kötet: 1848. március 2.—április 12. Szerk: §tefan Pascu és Victor Chereste§iu (Bucure§ti. 1977. 5121.) Az 1848—1849-ES FORRADALOM ERDÉLYBEN Végre a kezünkben van a romániai történészek idestova 20 éve indult impozáns vállalkozásának, az erdélyi 1848/49-et bemutató nagy forráskiadványnak első, a forradalom legkezdetével foglalkozó kötete. Csak irigyelhetjük romániai kollégáinkat azért az erőkoncentrációért, amelyet a kiadvány létrejötte érdekében sikerült megteremteni. A kezdetben V. Chereste§iu, később St. Pascu által irányított munka fő terhét olyan jeles történészek hordozták e kötetnél, mint Benkő Samu, L. Botezan, Egyed Ákos, Hilda Mure§an, Károlyi Dénes, G. Neam|u; a további munkatársak és közre
