Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
324 ORMOS MÁRIA vétele Károlyi lemondására vezet, s ebben az esetben az antant tárgyalópartner helyett az „anarchiával” találja szemben magát.37 Miután Délen a helyzet többé-kevésbé a konvenció szellemében hamarosan stabilizálódott, a szlovákiai kérdésben kapott utasítást pedig a magyar kormány teljesítette, a probléma a magyar-román vonalon vált súlyossá. 37A 36. sz. jegyzet anyaga mellett Id. Vadász: i. m. 3 8 Vadász: i. m. 39 Miután Apáthyt a Kolozsvárra bevonuló románok letartóztatták, az ügy körülményeinek és egyúttal az ún. Berthelot-Apáthy egyezménynek a kivizsgálására Vix kiküldte Ameil századost, Berthelot pedig Patey tábornokot. így két ellentétes szempontú vizsgálati anyag keletkezett. Patey súlyos vádakat emelt Vix ellen és leváltását javasolta. 20 N 525, doss. 3. Patey, 1919, febr. 8. és uo. doss. 5. Vix jel. márc. 10. 4 ° Berthelot parancsát 12-én adta ki, de csak 15-én terjesztette fel. 16-án kelt Franchet D’Esperey ellenintézkedése és 20-án Clemenceau parancsa. Ez kimondta: „Pour toute mesure á application armistice avec Hongrie, priére soummetre au préalable vos positions au Général Commandant les Armées Alliées en Orient, seul chargé application de cet armistice. ” 4 N 57, doss. 11. E parancs 24-én jutott el a román parancsnoksághoz. 1918 decemberétől a magyar kormány már nemcsak tájékozatlan volt, hanem dezorientált. Ebből a szempontból a Francia Keleti Hadsereg tisztjeinek viszonylagos jóindulata csak súlyosbította helyzetét. Ezek a tisztek sosem ismertették előtte a valóságos helyzetet. Sosem közölték, hogy a bevonulás elmarad, nem ismertették vele a konvenció külügyi megítélését, s Henrys tábornok Vixnek kifejezetten megtiltotta, hogy Károlyinak szóljon kormányzata hivatalos párizsi megítéléséről,nevezetesen arról,hogy olyan „helyi szervnek” tekintik, amellyel csak a legszükségesebb katonai kérdésekről váltanak szót.38 Az új helyzet újabb látszatokat termelt. A magyar kormány mit sem tudott a francia tiszti csoportok belháborújáról a fegyverszünet kérdése körül. Azt tapasztalta, hogy a súlyosabbnál súlyosabb jegyzékeket Vix alezredes nyújtja át neki, aki Henrys és Franchet D’Esperey alárendeltje. Semmit sem tudhatott ugyanennek a Vixnek naponta többször is útjukra indított táviratairól, jelentéseiről, amelyekben nem szűnt meg tiltakozni minden olyan lépés ellen, amely nézete szerint nem volt összeegyeztethető a katonai konvenció feltételeivel. Márpedig december elejétől kezdve semmi sem volt vele összeegyeztethető. Henrys tábornok hasonló állásfoglalását sem ismerte. így történhetett meg, hogy a kormány teljhatalmú megbízottja, Apáthy István december vége felé éppen Berthelot tábornokkal bocsátkozott alkudozásba az erdélyi helyzet rendezéséről,39 azzal a Berthelot-val, aki viszont nem szűnt meg reklamálni Románia számára az 1916-os vonal azonnali elismerését. Párizsban, a politikusok körében sem volt teljes az egység a román kérdés kezelésében elegendő dokumentáció híján azonban a nézeteltérések személyi körvonalainak megrajzolását nem kíséreljük meg. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az Erdélyben kialakuló megoldási módot, amely a konferencia felhatalmazása nélkül, tehát az ő szemében anarchikusán lett bevezetve, Clemenceau nem szankcionálhatta. Az első román előnyomulást, amely már decemberben a Békéscsaba—Nagyvárad—Szatmárnémeti vonal elfoglalását célozta, december 20-i parancsával leállította.40 Miután a román támadás mégis felújult, január 28-i rendeletében leszögezte, hogy Berthelot tábornok a fegyver
