Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19 ÉVI FORRADALMAK 313 Július 21-én a nemzetközi proletariátus imperialistaellenes mozgalommal tüntetett a Szovjet-Oroszország elleni intervenció megakadályozásáért, a Magyarországi Tanácsköztársaság megvédéséért, a versailles-i béke megsemmisítéséért. A megmozduláshoz Szeged- Külváros népe is csatlakozott, július 20-án a népgyűlések egész sorával tüntetett a proletárdiktatúra mellett, a szegedi ellenforradalmi kormány ellen. Wallisch Szatymazon és Dorozsmán tartott beszédet, amelyet a gyűlés lelkesedéssel fogadott, majd egyhangú határozati javaslatot hozott: „A népgyűlés a legnagyobb lelkesedéssel veszi tudomásul az antantproletárság e hó 21-én megnyilvánuló tüntetését a tanácsrendszer mellett. Kijelenti, hogy utolsó leheletéig kitart a proletárdiktatúra mellett. . . Szeged környékének népe egyúttal odakiáltja a Szegeden újjáalakult ellenforradalmi kormánynak, hogy ne merészeljen a földműves népre számítani, takarodjék el, éppúgy mint Károlyi Gyula kormánya, és ne várja be, hogy kaszával és kapával kergessék el. Éljen a III. Internacionálé! Éljen az antant proletariátusa!”60 60MMTVD. 6/B.487. 61 Hanák Péter, Laczkó Miklós és Ránki György: i. m. 52-53. e2P. Wallisch: 156-157. e3VDCsMMT. 34. De az ország, s benne Szeged-Külváros forradalmi erői a közelgő tragédiát nem tudták feltartóztatni.. „ ... kis országok történetében a forradalom és ellenforradalom küzdelme e két erő nemzetközi erővonalán halad s a 20. század politikai, technikai és hadászati körülményei között a nemzetközi erőviszonyok — különösen ilyen alapvető társadalmi kérdésben, ha a mozgási lehetőségét nem is határozzák meg, eredményét, végső kifutását nagymértékben befolyásolják” - állapította meg Ránki György.6 1 Július végén Wallischt táviratilag Budapestre rendelték, így a Tanácsköztársaság fennállásának utolsó napjait a fővárosban töltötte. Wallisch a politikai helyzetet súlyosnak tartotta, de a válság igazi méreteivel nem volt tisztában. Wallisch elévülhetetlen érdeme, hogy jó néhány jobboldali és centrista szociáldemokrata vezetővel ellentétben, semmilyen a Tanácsköztársaság bomlasztását célzó, vagy megdöntését sürgető politikai akcióban nem vett részt. Midőn feleségéért, Pauláért vissza akart utazni Szegedre, vonatja már csak Ceglédig jutott el, Wallisch ekkor egy automobilon a tiszai frontra utazott, ahol a Vörös Hadsereg kétségbeesett harcban állt a királyi román csapatokkal. Noha a front már felbomlóban volt, Wallisch bizakodva tért vissza Budapestre, hogy a vezetőknek a front helyzetéről és a Vörös Hadsereg egyes alakulatainak harci elszántságáról beszámoljon. Úgy látta és később is az volt a véleménye, hogy a frontot még tartani lehetett volna.62 De mire Budapestre érkezett, a Tanácsköztársaság jobboldali vezetői keresztülvitték a Forradalmi Kormányzótanács lemondatását. A Magyar Tanácsköztársaságot hősies harcokban bővelkedő 133 napos fennállása után a külső intervenciós erők megdöntötték. A velük szövetséges belső ellenforradalom fő erői a francia megszállás alatt álló Szegeden gyülekeztek, Horthy hadserege, Prónay különítménye innen indult megtorló hadjáratra a magyar nép legjobb fiai ellen. A Prónaykülönítmény Szeged-Külváros területén is vésztörvény széket ült: Szatymazon felakasztotta a Direktórium 4 tagját.63 Augusztus első hetében az ellenforradalom az egész országban hatalomra került, Wallisch Kálmán számos más forradalmárral együtt menekülni, emigrálni kényszerült.
