Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
310 SOÓS KATALIN utasításaival ellentétbe nem kerül. A Végrehajtó Bizottság azon tagjai, akik a franciák engedélyével visszatérhetnek Szegedre, azok a kormány intencióihoz képest kötelesek visszatérni, de semmilyen politikai funkciót nem teljesíthetnek mindaddig, amíg a Végrehajtó Bizottság összes tagjának a visszatérése lehetővé nem válik. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a prole tárdiktatúra szellemében irányítsák Szegedet,és hogy a távollévő Végrehajtó Bizottsági tagok visszatérését lehetővé tegyék a legrövidebb időn belül. 3. A Végrehajtó Bizottság azon tagjai, akik nem térhetnek vissza Szegedre, a Kormánytól kapott megbízásukat kötelesek a Végrehajtó Bizottság által megbízott egyénnek tudomásulvétel végett bejelenteni. 4. A Szegedi Direktórium, ill. Végrehajtó Bizottság 3 tagú küldöttség útján a legsürgősebben értesíti a Tanácskormányt a helyzetről a Szegedi Végrehajtó Bizottság igazolása szempontjából.44 44Uo. 45A Forradalmi Törvényszék s benne Wallisch működésével kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a Wallisch elleni Heimwehr-támadások részeként Ausztriában 1929-ben a Freiheit című bécsi újságban cikksorozat jelent meg ,J)ie Greueltaten des Koloman Wallisch in Ungarn” címmel. A koholt vádban nagy szerepet játszott egy bizonyos A Ibory nevű olasz állampolgárságú nemes. Wallisch ellenfelei különböző tanúkat hallgattak ki, akik „terhelőén” vallottak ellene. Wallisch egy bírósági előterjesztésben megjegyzéseket fűzött ezekhez a vallomásokhoz, egyben az SzDP magyarországi párttitkárságokhoz fordult védelemért, hogy ezek á vallomások kellő értékükre szállíttassanak le. mint általában a Kommün úgynevezett „borzalmairól” még külföldön is mesterségesen terjesztett hírek. (E dokumentumok a szegedi Móra Ferenc Múzeumban ma is fellelhetők.) Wallisch az újság szerkesztője ellen becsületsértési pert indított, amely 1931 februárjában Wallisch felmentésével s a szerkesztő pénzbüntetésre ítélésével ért véget. (Lásd ehhez: K. Wallisch: Bemerkungen ... id. dók., P Wallisch: i. m. 201-203; Csongor: i. m. 11 — 13. CsmLt. Szeged Külvárosi Direktórium Közigazgatási iratok XVI-101-3; Arbeiterwille, 1929. máj. 8., 19.). 46К. Wallisch: Bemerkungen, id. dók.; CsmLt Szeged Külvárosi Direktórium. Közigazgatási iratok XVI-101-3. A Direktórium és Végrehajtó Bizottság tevékenységének központjában április első felében tehát a Szegedre való visszatérés problémája állt. Erre azonban a kormány erőfeszítése ellenére, francia engedély hiányában, nem került sor, Szeged a francia megszállás viszonyai között fokozatosan ellenforradalmi központtá alakult. A Szegedi Direktórium és Végrehajtó Bizottság kiskunfélegyházi tartózkodásáról még annyit, hogy ebben az időben Forradalmi Törvényszékkel is rendelkezett, amelyet budapesti utasításra alakítottak meg, s amely ítélkezett az ellenforradalmi üzelmekkel vádolt, beszállított foglyok fölött. A Forradalmi Törvényszéknek Wallisch is tagja volt, sőt április 2-án a fentmaradt két jegyzőkönyv szerint ő töltötte be az elnöki tisztet is. A Forradalmi Törvényszék 5—6 esetben ítélkezett, egy halálos ítéletet hozott, de azt sem hajtották végre, az elítéltet szabadlábra helyezték. A Forradalmi Törvényszék elé került többi vádlott is mind szabadult anélkül, hogy bármilyen büntetést kiszabtak volna rájuk.4 5 A Direktórium és Végrehajtó Bizottság s vele Wallisch Kálmán a Vörös Őrséggel április 16-án Felsőtanyára ment, itt kapta meg május 12-én Landler Jenő belügyi népbiztos felhatalmazását, hogy a szegedi Alsó- és Felsőtanyai kerületből „Szeged-Külváros” néven ideiglensen egy közigazgatásilag önálló területet alakítson, s e területen a tanácsválasztásokat lebonyolítsa 46 A Direktórium ezzel az intézkedéssel Szeged környékén kb. 140 000 holdnyi városi birtokterületet vett közigazgatása alá.
