Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
288 SOÖS KATALIN és ha a harcra szükség lesz, ott leszünk, a négy és fél éves háborúban azonban annyi jó elvtársunk pusztult el, hogy nem szabad kapkodnunk és könnyelmű veszteségeknek kitenni magunkat . . .”76 Beszéde végén Wallisch újból állást foglalt a magyar kommunisták „pártbontó” törekvésével szemben, és határozati javaslatot terjesztett elő, amely az egység megbontására irányuló minden mozgalmat „ellenforradalmi” tevékenységnek minősített.7 7 76Uo. 77Uo. 7 8 Szegedi Napló, 1919. jan. 19., 21.; Szeged és Vidéke, 1919. jan. 20. 79Uo. 80 VDCsMMT. 180-182. 81 Szegedi Friss Újság, 19 19. jan. 17. Január 19-én a KMP ellen folyt országos kampány részeként a szegedi SzDP is megtartotta a KMP ellen szervezett újabb tüntető gyűlését. A nagy tömegeket, mintegy 20—25 000 embert megmozgató felvonulást a KMP emberei már csak külsőségei miatt is joggal nevezték az SzDP „szégyenének”. A tüntetés du. 2-kor kezdődött, a város minden részéről érkező szocialisták zeneszó mellett vonultak az utcákon a Széchenyi térre. A menet élén Soós tábornok, Horthy későbbi hadügyminisztere haladt a Katonatanáccsal. Az összegyűlt tömegnek három helyről tartottak beszédet, Wallisch a Prossnitz-ház erkélyéről beszélt, mintegy 6—8000 embernek, tisztviselőknek, vasutasoknak, móravárosi szakszervezeteknek.7 8 Noha a gyűlés eredeti célja a KMP helyi szervezetének felszámolása és lehetetlenné tétele volt, Wallisch itt elmondott beszédében két fronton harcolt. Folytatta támadását a KMP ellen, másrészt hadat üzent az erősödő ellenforradalomnak, amely a régi rend visszaállítására tört. Megismételte kedvenc gondolatát, hogy a szocialisták is tulajdonképpen kommunisták, és pozitív programként egy sajátos szocialista állammodellt is felvázolt. Wallisch nem használta a proletárdiktatúra kifejezést, kifejtette, hogy a szocialisták azt akarják, hogy „a nép a maga teljes egészében uralkodjon”. Beszéde további részében viszont már a „munkásság végleges hatalmáért” folyó harcról szólt, amelynek során mindenekelőtt a Munkástanácsot kívánta még hatalmasabbá tenni, s ezzel a korszak egyik fontos kérdésében foglalt el helyes álláspontot. Elgondolásának ellentmondása és gyengéje volt, hogy mindezt a KMP nélkül és az adott helyzetben tisztán demokratikusparlamentáris eszközökkel kívánta elérni. Nagy jelentőséget tulajdonított a párton belüli összetartásnak, az SzDP további szervezeti kiépítésének, valamint a nemzetgyűlési választásoknak, amelytől a szocialisták győzelmét remélte.79 A szegedi SzDP a kommunisták elleni harcát egy jobbra irányított capással ellensúlyozta. Január 25-én Nyilatkozatot adott ki, amelyben figyelmeztette a papokat, hogy a szószéket ne használják fel politikai célokra, és bejelentette, hogy a jövőben ellenőrizni kívánja prédikációikat.80 A KMP szervezetileg még gyenge szegedi szervezete nem bírta a ránehezedő nyomást, január 17-én a szegedi lapokban megjelent kommünikéjében bejelentette föloszlását, jeléül annak, hogy a kommunista mozgalom még kevéssé volt konszolidálódva abban az időben.81 A KMP szegedi szervezete nem sokáig szüneteltette tevékenységét. A vezetőség és tagság többsége nem volt hajlandó tudomásul venni a „feloszlatást”, újból
