Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19. ÉVI FORRADALMAK 289 Széli Juliska köré tömörült, lakásán új pártszervezetet alakított, s megbízta, hogy új párttitkárt hozzon Budapestről, aki majd erélyesen hozzálát az újjászervezéshez. A Szeged és Vidéke január 24-i számában hírül is adta, hogy a kommunisták szegedi szervezete nem oszlott föl, hanem Maros u. 8. sz. alatt új helyiséget bérelt, ahol megkezdi a rendes szemináriumi előadásokat. Az új párttitkár, Udvardi János vezetése alatt a KMP szegedi szervezetének tevékenysége határozott formákat öltött.82 A KMP szegedi szervezete az országos irányvonalnak megfelelően a proletárforradalom és a proletárdiktatúra helyi, szegedi bázisának megteremtésén dolgozott, fő hangsúlyt a munkások, munkanélküliek, aktív és leszerelt katonák megnyerésére helyezte. Előadásokat, szemináriumokat rendezett, röpiratokat adott ki, agitált a Munkástanácsban az SzDP-ben és a szakszervezetekben. „. .. akkor mindnyájan bíztunk a forradalomban. Hittük, hogy a forradalom nem áll meg Magyarország határán, és mint az erdőtűz végigperzseli egész Európát, és a mi kis Magyarországunk csak egy kis epizódja lesz a világforradalomnak ...” — írta Andorka.83 „Dicsőítettem az orosz Vörös Hadsereget, a forradalmat, és azt hangoztattam, hogy nekünk is azt kell csinálnunk, amit az orosz elvtársaknak” — emlékezik vissza Sós Károly.84 Január 29-én a KMP gyűlést rendezett a városháza közgyűlési termében. A program szerint Rákosi kívánt előadást tartani „a kapitalista rendszer csődjéről”. A kommunisták célja elvi vita volt, amelyben mindenkit meghallgatnak, viszont meghallgatást kémek. A KMP és az SzDP hatórás vitájának fő kérdései a termelési eszközök szocializálása, proletárdiktatúra, az SzDP és KMP egymáshoz való viszonya volt. Még Rákosi előtt, az SzDP részéről Berényi, Olejnyik, Ábrahám intéztek rövid beszédeket a hallgatósághoz; Kormányos gúnyolódását, hogy „a nők kommunizálását miképpen tervezik? ”, Stéhli az SzDP részéről visszautasította. Ezen a gyűlésen szerepelt először a nyilvánosság előtt Udvardi, a párt új titkára. „A kommunistákat a szocialistáktól az választja el — mondotta —, hogy a szocialisták fokozatos reformok útján akarják megszerezni a hatalmat. A kommunisták sem máról holnapra akarják megalakítani az ideális kommunista államot, hanem a proletárdiktatúra révén áthidalást teremtenek a kommunista államhoz.”85 Rákosi azt fejtegette, hogy a kapitalista rendszer teljesen csődöt vallott, a szabadság, egyenlőség csak üres frázis, a kapitalistáknak sok fegyvere van a proletárok ellen. Ezután kitért a Szociáldemokrata Pártnak a háború előtti és alatti tevékenységére s vázolta a proletariátus győzelmét Oroszországban. A prole tárdiktatúrát illetően kijelentette: „Ha nem kellene tartanunk az ellenforradalmároktól, akik most nemzetiszínű jelszavak alatt tesznek új erőfeszítéseket, nem lenne szükség a proletárdiktatúrára. A helyzet azonban az, hogy a beteg termelést némi vérveszteséggel — proletárdiktatúra — ma még meg lehet menteni, de később ez sok vér árán is kétséges lesz.” Rákosi vitába szállt azzal a szociáldemokrata érveléssel, hogy az üzemek még nem érettek a szocializálásra: „Ez nem áll. A kommunizálás nem jelent egyebet, mint hogy minden folyik tovább, mindenki helyén marad, csakhogy a termelés hasznát teljesen proletárok élvezik . . .”86 8 2 Lásd e fejezet 46. sz. jegyzetét. 83 Andorka emlékezései. Móra Ferenc Múzeum, ki. forrás. 8 4Sós Károly visszaemlékezése. MSzMP. KB. Párttörténeti Intézetének Archívuma (a továbbiakban PIA.) H-S-229. 8 5MMTVD. 5. kötet, 470-471; Szegedi Napló, 1919. jan. 30. 86Uo.
