Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19. ÉVI FORRADALMAK 287 elfoglalt álláspontjáról, mint a hatalomátvétel és pártprogram, a Spartakisták és az SzDP viszonya a kommunistákhoz. Mindenekelőtt: Wallisch a forradalmat nem tartotta befejezettnek, ö, aki minden alkalmat megragadott, hogy a munkásokban, párttagokban tudatosítsa az októberi forradalom politikai és szociális vívmányait, január 8-án egy katonáknak tartott gyűlésen leszögezte:, Azért vagyunk itt, hogy további harcra készülődjünk, mert a forradalomnak még nincs vége.”73 Január 16-i beszédében állást foglalt a hatalomátvétel kérdésében, amely már a Budapesti Munkástanács január 8-i ülésén is felmerült. Wallisch álláspontja egyelőre ellentmondásos: a szegedi SzDP eddig folytatott politikája és taglétszámának növekedése alapján úgy vélte, ennek megvolnának az előfeltételei, az SzDP azonban kádereinek képzettsége alapján nincs erre felkészülve. „Szegeden - mondotta — keresztülvitte a párt a közélelmezés reformját és az árak leszállítását. Keresztülvitte ezenkívül, hogy a tanács különböző munkaalkalmakat juttat 3 és fél millió K. erejéig a munkanélkülieknek, a tőkések pedig szintén gondoskodnak munkáról. Másrészt kiküzdöttük a teljes gyülekezési, egyesülési és sajtószabadságot. Mindenki, a katonaság, a csendőrség, rendőrség is a szociáldemokrata táborban van. A hatalom átvételének tehát megvannak az előfeltételei. A szocialista állam megvalósításának az lenne a célja, hogy az egész nép érezze a változást és ez tudatos legyen. Ha például megvalósulna Szegeden a szocialista uralom, akkor nem akarnók, hogy a közhivatalokban azok maradjanak, akik most vannak. Ha átvesszük az államot, akkor elvtársakat akarunk az exponensek helyére tenni. Erre azonban nem vagyunk előkészítve ... Mielőtt ezt megtehetnők, mindenkinek tisztában kell lennie a szocializmus elveivel és céljaival. Sok ellenségünk van, azért, mert nem tudják, mi a szocializmus. Nem mondhatjuk azt, hogy teljesen tartózkodni kívánunk a hatalom átvételétől, olyan helyen, ahol ennek feltétlen szükségét látjuk, ott át fogjuk venni haladéktalanul a hatalmat.”74 A hatalomátvétel kérdéséhez szorosan kapcsolódik a pártprogramról és az országos vezetésről alkotott véleménye: „Én szívesen változtatnám meg a párt programját, szívesebben tenném gyorsabbá a tempót, ha anarchia nélkül biztosítani lehetne a célt.”75 A munkásosztály helyzetét, szükségleteit pontosan ismerő Wallisch is az SzDP azon vezetői közé tartozott, akik a tömegek nyomása alatt sokszor hajlandóságukat, másszor terveiket követve haladtak belfelé, és így kölcsönhatásként vitték még inkább balra a tömegeket. Beszéde hátralevő részében Wallisch a Spartacus-mozgalommal és a magyarországi kommunistákkal foglalkozott. Wallisch szimpatizált a Spartacus Szövetséggel, látta gyengéit is, de az ellenük fellépő opportunista szociáldemokrata és militarista erők eljárásának ellenforradalmi színezetét nem ismerte fel, a szélsőjobb és a valódi baloldal között közbülső álláspontot igyekezett elfoglalni. „A Spartacusok csak azt érték el, hogy összerombolták a Vorwärts épületét, és 180 öntudatos proletárt megöltek. Ismerem Liebknechtet, bizonyára jót akart, de a legrosszabb keletkezett belőle, kényszerítette a szociáldemokraták többségét, hogy fegyveresen lépjenek fel a más proletárokból álló Spartacusok ellen. A Spartacusok kisebbségben voltak, a többséget meg kellett volna győzniök, de nem erőszakkal lépni föl azok ellen, akik mást akartak. Mi nem hiszünk a másvilágban, egy életünk van, azt akarjuk jól és nyugodtan eltölteni. Nem vagyunk gyávák 7’Szegedi Napló, 1919.jan. 9. 7 4 Szegedi Napló, 1919. jan. 16. 75Uo.
