Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
286 SOÓS KATALIN demonstráló tömeg önkényesen fog igazságot tenni. A munkástanács akkori tagjain kívül jelenlevő ismeretlenek elállták a helyiségek összes ki- és bejáratait, senkit ki nem engedve, még az irodába sem, sőt a telefon használatát is megakadályozták. A leltárfelvételt azonnal foganatosították . . . Áruraktáram akkori értéke 600 000 К -t tett ki. Ebből a kiárusítás folytán befolyt 120 000 K. mintegy 100 000 K. értékű raktár visszamaradt, ténylegesen károm meghaladja a 360 000 K-t . . .”68 A Munkástanács fűszeres és hentesáru boltokat állított fel, ahol a munkások maximált áron juthattak élelmiszerekhez, burzsoa lakásokat foglalt le, garniszállókat sajátított ki a lakás nélküli munkások számára.69 68VDCsMMT. 219-220. 6 9 Gaál: i. m. 74. 7 0 Tonelli: i. m. 20. 7 1 Hollós: idézett cikk. 7 2 Böhm: i. m. 171-172. A Szegedi Munkástanács Wallisch vezetésével mindent megtett annak érdekében, hogy a Károlyi- és Be rinke у -kormánynak a dolgozók helyzetének javítására hozott és tervezett intézkedései Szegeden is megvalósuljanak. Legjelentősebb vívmány a béremelés volt. E szociálpolitika a magántulajdon talaján a tönkrement gazdaság viszonyai között nem hozott forradalmi változásokat a munkástömegek gazdasági helyzetében, de a Munkástanács tevékenysége nyomán politikai síkon a kettős hatalom tovább erősödött. A történeti források és feldolgozások egybehangzóan állítják: a Nemzeti Tanács a burzsoá elemek túlsúlya és csökkent forradalmisága miatt vesztett tekintélyéből, és a város irányítását mindinkább a Munkástanács vette át, 1919 januárjában már a Munkástanács volt Szegeden az egyetlen tényleges hatalom. „Nyomról nyomra ki lehet mutatni, hogy a munkástanács hangja miként lett fokozatosan folyton agresszívebb, eljárása pedig merészebb jellegű. Nem találván ellenállásra, végezetül túltette magát minden törvényen, tisztán hatalmi szóval kezdte intézni a közigazgatást, rendőri és katonai ügyeket és bíráskodást. Amit cselekedett, latens proletárdiktatúránál egyébnek alig volt tekinthető.”70 — írja Tonelli. Hollós József szerint a Munkástanács annyira ura volt a helyzetnek és befolyásolta a közvéleményt, hogy a városháza tornyán már február vége óta vörös lobogó lengett.7 1 A KMP programja és jelszavai: szocializálás minden vonalon, minden hatalmat a munkástanácsoknak, olyan követelések voltak, amelyek minden munkás lelkében visszhangra találtak, és a pártnak egyre nagyobb tömegeket hódítottak meg. Az SzDP nehéz és népszerűtlen feladatot vállalt magára, midőn elszánta magát a kommunisták elleni harc folytatására. Az SzDP nem is tudott egységes álláspontot kialakítani a bolsevizmussal szemben követendő taktikát illetően, sőt mint Böhm írja, maga is fokozatosan a „hivatalos párttal” szemben ellenzéki álláspontot képviselő elemek befolyása alá került.72 A szegedi SzDP 1915. január 16-án a Tisza Szálló nagytermében újból összvezetőségi ülést tartott. A vezetőség kötelességének tartotta, hogy kikérje a bizalmiak és vezetőségi tagok véleményét arról, hogy helyes úton járt és jár-e a párt, emellett újból tisztázni kívánta a kommunista párttal szemben követendő eljárását. A január 16-i szegedi gyűlés előadója Wallisch volt. Beszédéről a sajtó részletes tudósítást közölt, s ennek alapján az eddigieknél pontosabb képet alkothatunk olyan fontos elvi és gyakorlati kérdésekben
