Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
266 ROMSICS IGNÁC cialista Párt kalocsai vezetősége (munkások és ügyvédek) egy-két nappal a túszok elszállítása után lemondott. A május 25-i szocialista munkásgyűlés „a kiküldött budapesti politikai elvtársak irányában” bizalmatlanságnak adott hangot, s leszögezte, hogy ha bizalmatlansági határozatának nem lesz eredménye, akkor a pártvezetőség lemondását elfogadja, s újabb pártvezetőséget nem választ. Határozatuk indoklásaképpen hangsúlyozták, hogy a direktóriumi tagok és a politikai megbízottak „fontos politikai kérdésekben” nem konzultáltak a párt vezet őséggel, továbbá, hogy a „túszok kérdésében” nem kérték a pártvezetőség hozzájárulását.1 39 139PmL. PPSKk vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. Kalocsai j. 1 4 °Uo. és Romsics: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai, 349. Május 25-étől Kalocsán drámai gyorsasággal peregtek az események. A válságos helyzet szanálására Joanovics, megyei kormányzó tanácsi megbízott bizalmi emberét, Szűri Kálmán budapesti vasmunkást küldte le Kalocsára. Szűri reálpolitikusként közeledett a kalocsai viszonyokhoz, de békés eszközökkel és az adott kereteken belül már nem lehetett a további fejleményeknek elejét venni. A június 8-i népgyűlésre érkező budapesti szónok a sűrű közbekiabálások miatt nem tudta beszédét elmondani. „... le vele, nem kell a pesti csirkefogó, le a zsidó tanácsköztársasággal, mi Károlyi-párti szocialisták vagyunk” — hallatszott a tömegből. Este a földmunkások szakszervezeti helyiségében volt értekezlet. Mintegy 300 földmunkás jelent meg, de az értekezlet elmaradt. Az érkező pesti szónokot és Szűri helyettesét néhány földmunkás ugyanis súlyosan bántalmazta. Sem a 300 földmunkás, sem a Szűri parancsára kivezényelt vörösőrség nem volt hajlandó közbelépni. Az ipari munkásság 9-i értekezletére már el sem mentek, mert — mint a jelentés közli — az üzemek dolgozói hasonlóképpen „fenyegető magatartást” tanúsítottak. Június elejétől Kalocsán csak idegenből vezényelt karhatalmi alakulatokkal lehetett a rendet s egyben a munkáshatalmat fenntartani. A Kecskemétről érkezett vörösőr-különítmény parancsnoka 10-én statáriális rendszabályokat léptetett életbe. Szűri feloszlatta az ipari munkások és a földmunkások szakszervezeteit, s hivatali helyiségeiket lepecsételtette. Ideiglenesen felfüggesztette a munkástanács működését is, s végül letartóztatott 12 iparost, 4 parasztot és 4 ügyvédet. A rend helyreállt, a lakosság magatartása azonban ellenségesebb és fenyegetőbb volt, mint a történtek előtt.1 40 A június közepére kialakult Duna—Tisza közi politikai helyzet összegezéseképpen megállapíthatjuk, hogy az a forradalomra nézve rendkívül kedvezőtlen volt. A birtokos parasztság jelentős része változtatott passzívan ellenzéki kiváró magatartásán, s az állandósult rekvirálások és egyéb okok miatt az aktív ellenforradalmiság álláspontja felé közeledett. Ezzel a polgári demokratikus forradalommal is szemben álló földbirtokosok, nagygazdák, katonatisztek, jegyzők és papok rendkívül jelentős, s mindeddig hiányzó tömegbázisa teremtődött meg. Ezzel párhuzamosan a határozott bomlás jelei kezdtek mutatkozni a forradalom tulajdonképpeni osztály bázisán belül. A vidéki agrárproletariátus közömbössége fokozódott, jelentős részük ismét a falvak és uradalmak régi irányítóinak befolyása alá került. A mezővárosi földmunkásság és ipari munkásság korántsem azonosította magát a Tanácsköztársaság ellenes társadalmi rétegekkel, de az élelmiszerhiány és néhány egyéb hiba és probléma miatt már-már veszélyes szintet elérő elégedetlenkedése objektíve a forradalom ügyének ártott. Mindezek következtében a Forradalmi Kormány
