Századok – 1979
Folyóiratszemle - Schmidt Walter: A burzsoázia szerepéről az 1789-es és az 1848-as forradalomban 174/I
174 FOLYÓ1RATSZEMLE Az említett kategóriák történelmi, társadalmi tartalmának, egymáshoz való viszonyuknak a feltárása a cikk izgalmas részét képezi. Az említett korszakot Európában a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakának kell tekinteni. Ez a körülmény határozta meg alapvetően a kulturális folyamatokat. Befejeződött a nemzeti elhatárolódás, ez az alapja a nemzeti kultúra kifejezésnek. Egyidejűleg az egyházi jellegű kultúrát világi műveltség váltotta fel. Oroszország történelmi, társadalmi fejlődése ugyanezt az utat követte, csak késett, elhúzódott, társadalmi tartalmában sajátosságokat hordozott, hatásokat fogadott be, miközben maga is kisugárzott. A sajátosságok alapvető oka abban állt, hogy a 18. században a feudális abszolutizmus megszilárdította a fennálló társadalmi rendet, a nemesség pozícióit, ugyanakkor erőfeszítéseket tett Oroszország modernizálására, gyorsította a kor haladó kultúrájának behatolását, adaptálását. Társadalmilag tehát retrográd szerepet töltött be, elősegítette az új kultúra térhódítását. Ennek megvoltak az oroszországi belső kulturális előzményei, de társadalmi hordozója a kor uralkodó osztálya, a feudális nemesség lett. Nemzeti volt tehát ez a kultúra, mert a polgári nemzettéválás kulturális vívmányait teremtette meg. Oroszországban is a nemzeti elhatárolódás folyamata játszódott le, ha el is húzódott, és sajátos társadalmi, politikai kölrülmények között ment is végbe. Ez utóbbiak miatt viszont jogosult nemesi kultúráról beszélni. Ugyanígy megvan az alapja az új kultúra kifejezésnek is. A 17. század végétől ugyanis, amint azt D. Sz. Lihacsov kutatásai igazolták, megtört az egyház hegemóniája a kulturális életben. (Világi iskolák, könyvnyomtatás, művészetek, sajtó stb.). A korszakon belül természetesen az egyes jellegadó tényezők szerepe, aránya változott. A 17-18. század fordulóján a nemesség még zömében elmaradott feudális osztály, s ez határozza meg a kultúrához való viszonyát. Az új kultúra elemei alighogy megjelentek. A 18. század végétől azonban a feudalizmus bomlásának előrehaladása, a kapitalisztikus elemek kibontakozása következtében módosult a nemesség mint kultúrát hordozó osztály társadalmi természete. Ennek megfelelően egyre inkább magáévá tette az új kultúrát, a burzsoá jellegű nemzeti kultúra hordozójává vált. De ekkor is sajátossá, nemesi jellegűvé tette a nemzeti kultúrát. A három fogalom tartalmának, jellegének, egymással való kapcsolatuknak a tisztázása tehát a korszak egészének, az orosz fejlődés sajátosságainak, a társadalmi és történelmi körülmények összekapcsolásának a feltárásával lehet séges. Hasonló közelítés szükséges az „etnikai”, a „nemzeti öntudat”, a „nemzeti jelleg” és más kategóriák tartalmának egyértelműsítéséhez is. (Isztorija SzSZSZR, 1978. 1. sz. 56- 73. I.) M. WALTER SCHMIDT: A BURZSOÁZIA SZEREPÉRŐL AZ 1789-ES ÉS AZ 1848-AS FORRADALOMBAN Bár az 1848-49-es németországi polgári forradalom fejlődésének és kimenetelének kulcsát mindenekelőtt a burzsoázia szerepének alapos vizsgálata és tisztázása adhatja meg, a probléma átfogó monografikus feldolgozásával mégsem rendelkezünk. Adós maradt saját osztálya politikai magatartásának beható elemzésével maga a polgári történetírás is, az NDK-ban folyó kutatások pedig mindeddig a munkásosztályra és szövetségeseire koncentráltak. Mivel a burzsoázia részvételéről komoly történeti-elméleti elemzés Schmidt szerint csak a korábbi forradalmakkal történő összehasonlítás alapján készülhet, tanulmányának első részében a nagy francia forradalom jellemzőit foglalja össze. Támaszkodva a legújabb kutatások eredményeire, a különböző polgári frakciók belső, egymás közötti ellentéteit és a forradalmi néptömegekkel kialakított viszonyukat - mint a vezető és a hajtóerő egymást kölcsönösen feltételező kapcsolatát - állítja középpontba, s ebből a megközelítésből kiindulva törekszik 48-ra is alkalmazható módszertani következtetések levonására. A francia burzsoázia pozitív magatartását három tényezőre vezeti vissza. Az események alakulását döntően befolyásoló mozzanatnak tekinti a francia nemességnek - a 17. századi angolétól, s a 19. századi porosz német junkerétól egyaránt eltérő - a kapitalista tendenciáktól elzárkózó magatartását, amely fő ellenlábasát, a polgárságot következetes antifeudális pozícióba kényszerítette. Kiemeli a burzsoázia és a nép viszonylag hosszú ideig tartó együttműködését, amit a franciaországi
