Századok – 1979
Folyóiratszemle - Guboglo M. N.: A Szovjetunió népei kettősnyelvűségének kutatási perspektívája 175/I
FOLYÓIRATSZEMLE 175 osztályerőviszonyok alakulásán túl mindenekelőtt a nagyhatalmi intervenció következményeivel, az osztályellentétek nemzetközi méretű kiteljesedésével magyaráz. Hangsúlyozza, hogy a megszülető polgári társadalomban a szociális ellentétek még nem fejlődtek ki, a nép nem bomlott fel osztályokra, s alapvető osztályellentétnek a feudális reakció és a többé-kevésbé egységes harmadik rend szembenállása bizonyult. A francia forradalomtól eltérően 1848 már nem a feudalizmus és a kapitalizmus harcát eldöntő nagy világtörténelmi jelentőségű csatát jelentette, hanem a polgári átalakulást előkészítő több évtizedes folyamat eredményeként robbant ki. Feladata sem a lét, illetve nemlét dilemmájának eldöntése, hanem az átalakulás ütemének és módjának meghatározása maradt. Ugyanakkor az ipari forradalom hatására a forradalmi tábor egységét belső ellentmondások feszítették, a polgárok és a nép korábban is létező ellentéte mélyebb, immár áthidalhatatlan osztályellentét jellegét öltötte. Mindent egybevetve Schmidt úgy ítéli meg, hogy 1848-49 a reformok meghaladását, a feudális viszonyok forradalmi felszámolását kínálta. A tanulmány második része azokat az okokat keresi, melyek következtében a német polgárság lemondott vezető szerepéről, az antifeudális erők egyesítéséről, s a kiegyezés útjára lépett. A történelmi felelősség kérdését boncolva megállapítja, hogy míg a történelmi haladás egyik fő követelményének megfelelve a polgárság biztosította a termelő erők fejlődésének feltételeit, a közvetlen termelők feudális kötöttségének felszámolásában, a megfelelő társadalmi-gazdasági viszonyok kialakításában lényeges mulasztásokat követett el. Még kevésbé sikerült a termelő erők és a termelési viszonyok fejlődéséhez szükséges társadalmi-politikai biztosítékoknak érvényt szereznie. A burzsoázia magatartásának problémáját elemezve abból indul ki, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet irányítására, a polgári társadalom képviseletére egyetlen történelmileg hivatott s a feladatok megoldására alkalmas vezető erő a polgárság volt. Határozottan legszögezi, hogy az objektív feltételek által meghatározott kereteken belül adva volt számára a különböző alternatívák közötti választás lehetősége. Elutasítja azokat a végeredményből kiinduló megállapításokat, melyek tagadják az alternatívák létezését, s a munkások fenyegetésére, illetve a reakció túlsúlyára hivatkozva mintegy felmentik a polgárságot a számonkéréstől. Mert bár kétségtelen, hogy a francia polgárságénál lényegesen bonyolultabb helyzetben kellett döntenie és cselekednie, a vezető szereptől való visszalépés és a forradalom elárulása korántsem volt elkerülhetetlen. A márciusi felkeléseket követően a német polgárság elmulasztotta a feudális viszonyok következetes felszámolását, s a korona és a nemesség védőpajzsának szerepét vállalta magára. Nem fordított figyelmet ugyanakkor a hatalmi pozícióinak megerősítésére sem. Mivel azonban a hatalmi kérdés megoldása elengedhetetlen feltételnek bizonyult a polgári demokratikus rend kiépítéséhez, a hatalomról való lemondás a polgári demokrácia perspektívájának eljátszását jelentette. A szerző a polgárság legfőbb hibáját nem abban látja, hogy nem támaszkodott a népre, hanem abban, hogy kifejezetten ellene fordult, s a fő csapást nem a nemességre mérte. Nem jelenthet magatartására mentő körülményt a proletárokkal szembeni félelme sem, hiszen az adott időszakban a német munkásmozgalom még csak fejlődése kezdetén állt, s a kapitalista társadalmi rend megdöntéséhez, vagy akár csak komolyabb fenyegetéséhez az objektív és a szubjektív feltételek egyaránt hiányoztak. Walter Schmidt a témakör rendszeres feldolgozására nem vállalkozott, tanulmányában csupán néhány alapprobléma megoldásához kívánt szempontokat adni. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1973/3. 301-320. I.) E. G. M. N. GUBOGLO: A SZOVJETUNIÓ NÉPEI KÉTNYELVŰSÉGÉNEK KUTATÁSI PERSPEKTÍVÁJA A szovjet népek, az embereknek ezt az új típusú történelmi közösségét alkotó szocialista nemzetek, egyrészt kiteljesednek, másrészt közelednek egymáshoz. A bonyolult ctnoszociológiai folyamatokon belül a nyelv fejlődése, a különböző nyelvek együttélése, kölcsönhatása fontos mutatója a nemzeti kultúrák kiteljesedésének, és az egységes szovjet kultúra formálódásának. A fejlődés sajátos terméke a kétnyelvűség, amelynek vizsgálata nagyban elősegítheti az összetett jelenségek feltárását.
