Századok – 1979
Folyóiratszemle - Nehring Karl: Flugblätter und Flugschriften zur ungarischen Revolution vor 1848/49 (Ism.: Erdődy Gábor) 159/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 159 KARL NEHRING: FLUGBLÄTTER UND FLUGSCHRIFTEN ZUR UNGARISCHEN REVOLUTION VON 1848/49 (Veröffentlichungen des Finnisch-Ugrischen Seminars an der Universität München. 1977. 130 1.) AZ 1848/49-ES MAGYAR FORRADALOM RÖPLAPJAIBÓL ÉS RÖPIRATA1BÓL A lakosság tájékoztatására nyomtatott politikai röplapok és röpiratok az 1848- 49-es forradalmak, így a magyar polgári forradalomnak is jelentős emlékei. Apró mozaikokat képezve számolnak be napról napra az országos érdekű, néha nemzetközi eseményekről, máskor fontos helytörténeti vonatkozású információkkal is szolgálnak. Forrásértéküket növeli, hogy az összefoglaló, nagyobb tematikai egységeket áttekintő írások mellett rögzítik a pillanatnyi, hosszabb távon sokszor érvényüket is vesztő reagálásokat, s ezzel lehetővé teszik az események szinte naptárszerű rekonstruálását, és kiválóan érzékeltetik a folyamatok belső dinamikáját. Ismeretes, hogy a magyar 48-ról a külföldi közvéleményben nem egy vonatkozásában egyoldalú, szándékos félreértelmezések következményeit magán viselő kép él. Felelősségteljes feladatot vállalt tehát magára Karl Nehring, amikor az óriási levéltári anyagból készített fonáskiadványával szélesebb körök számára is lehetővé tette, hogy eredeti dokumentumok alapján ellenőrizhessék ismereteik pontosságát. Bevezetésében rövid áttekintést ad a magyar politikai röpiratirodalom előtörténetéről, összefoglalja a magyar polgári forradalom legfőbb jellemzőit, majd az elsősorban a hazai német kézművesek és kereskedők számára megjelentetett 46 röpirat ismertetését követően névmutatóval zárja kötetét. Nehring válogatása hozzáértésről, az események belső összefüggéseinek megértéséről tanúskodik és következtetni enged saját koncepciójára is. A közölt dokumentumok négy nagyobb tematikus egység (forradalmi magyar követelések, nemzetközi szolidaritás a magyar forradalommal, a nemzetiségek magatartása, az önálló magyar külpolitika kialakításának kísérletei) szerint csoportosíthatók. Az anyag elrendezésében általában az időrendet követi, s így az egyes kérdéskörök különböző szempontok alapján történő, egymást követő elemzésével jól érzékelteti az egykorú helyzet bonyolultságát, az egymást keresztező tendenciák harcát. Az összeállításból kirajzolódnak azok a csomópontok, melyek a forradalmi átalakulás alapproblémáit jelentették. Annak ellenére, hogy bevezetőjében nem tesz róla említést, Kossuth március 13-i beszédének felidézésével és a bécsi egyetemistáknak a magyar néphez intézett felhívásával rávilágít azokra a kölcsönhatásokra, melyek a tavaszi események alakulását meghatározták. A Pozsonyban összeült rendek nyilatkozatával azt emeli ki, hogy az utolsó rendi országgyűlés követei csak a halaszthatatlan feladatok elvégzésére vállalkoztak, s a hátrahagyottakat tudatosan utalták át a Pesten összehívandó első népképviseleti parlamentnek. Hiányoljuk, hogy nem emlékezik meg Batthyány Lajos március 23-i, az úrbériség tervezett megszüntetéséről hírt adó, s ezzel a parasztság elégedetlenségének és az ellenforradalmi mesterkedéseknek egyaránt elejét vevő, második számú miniszteri körleveléről, amely a forradalmi átalakulás időszakának fontos dokumentuma volt. Árnyalt képet kapunk a nemzetiségek magatartásáról: a márciusi vívmányok erdélyi szász fogadtatásáról, a horvátok és a szerbek követeléseiről. A probléma sokoldalú megközelítésének eredményeként az olvasó azt is megtudhatja, hogy a nemzetiségek nem mind fenntartás nélkül és korántsem egységesen fordultak szembe a magyar forradalommal, s ugyanakkor a magyar kormány is fontosnak tartotta, hogy különbséget tegyen a jóindulatú szimpatizáló, a semleges és az ellenforradalom szolgálatába szegődött elemek között. Arról is értesülünk, hogy akárcsak magyar részről, a horvátok körében is többen felismerték: az ellenségeskedés mindkét fél nemzeti érdekeit veszélyezteti és kizárólag a Habsburg-ellenforradalomnak kedvez. A rendelkezésre álló rövid terjedelem következtében a röpiratirodalom átfogó ismertetésére a szerző természetesen nem vállakozhat. Kénytelen figyelmen kívül hagyni számos értékes dokumentumot (így többek között az egyházi személyek megnyilatkozásait), másfelől pedig be kell érnie egy-egy mozzanat kiragadásával. Ez történt többek között a zsidóemancipáció kérdéskörében is, holott az ismert nyomtatott források igen lényeges tanulságokat tartalmaznak. A budai, pozsonyi és kassai
