Századok – 1979
Történeti irodalom - Bolla Ilona–Csizmadia Andor–Degré Alajos–Horváth Pál: Tanulmányok a falusi közösségekről (Ism.: Kállay István) 148/I
150 TÖRTÉNETI IRODALOM A burzsoá korban a falusi agrárközös ségek nek négy - elsősorban funkciójuk szerint megkülönböztetett - típusával találkozunk:- a nyomásos gazdálkodás földközössége - erdőközösség — legelőközösség és - hegyközség. A leglazább szervezet a nyomásos gazdálkodás rendszere volt. Két- és háromnyomásos gazdálkodás a tagosítatlan földeken a burzsoá korban is folyt. Az 1894 : 12. te. a nyomásos gazdálkodással járó döntéseket az érdekelt birtokosok közgyűlésére, a végrehajtást és a közös gazdálkodás szervezését a földközösség helye szerint illetékes politikai községre bízta. Csizmadia Andor szerint „a nyomásos gazdálkodás a kapitalista korszakot is átvészelte” (39. 1.). Az említett második forma az erdőközösség. Az erdőtörvény (1879 : 31. te.) szerint a közbirtokossági erdők szakszerű gazdasági kezeléséről a birtokosoknak kellett gondoskodniok. Az 1898 : 19. te. nem ismerte el a közös erdőbirtokosok jogi személyiségét; a közgyűlés hatásköre sem az elidegenítésre, sem a megterhelésre nem teijedt ki. Az 1913. évi erdőtörvény (33. te.) lehetővé tette, hogy a közös erdőt a birtokosok közgyűlése kétharmados többségi határozattal eladja. A két világháború közötti erdőtörvény (1935 : 4. te.) megosztotta valamennyi erdőbirtokos, így a közösségek használati jogát. Az új törvény az erdőbirtokossági társulattá alakulás kötelezettségét a telepítésre is kiterjesztette. Az 1836. évi törvények módot adtak az úrbéri és a földesúri legelő elválasztására. Ez a következő években néhol gyakorlatba is ment, de sok helyen az úrbéri pátens után is tovább folyt az elkülönítés. Külön szervezet létrehozására azonban ekkor ritkán került sor, hiszen a politikai közösség végezte a közös legelőn előforduló vitás ügyeket, a közös képviseletet. Maradtak közös legelők a nemesi közbirtokosságok községeiben is, ahol a közbirtokossági szervezet ellátta a legelőközösségből adódó feladatokat. Az 1871 : 53. te., amely az erdőközösségre vonatkozó korlátozást fenntartotta, a legelőközösségekről úgy rendelkezett, hogy minden volt zsellér és jobbágy követelhette legelőilletménye egységes kihasítását. Ennek az 1894:12. te. állított korlátot, amikor a közös legelő felosztását földművelésügyi miniszteri engedélyhez kötötte. Ekkor rendelkeztek a legelőközösségek szervezéséről és feladatairól is. A legeltetési társulatok létrehozása 1913-tól (10. te.) kötelező lett. A hegyközségeket nem minden író sorolja az agrárközösségek közé, mert inkább a rendészeti alakzatot látták benne. Csizmadia véleménye (42. 1.) szerint céljuk a szőlőművelés előmozdítása volt, ezt szolgálta önkormányzati, rendészeti tevékenységük is. Alakulásuk és működésük a feudális korra nyúlik vissza, amikor valóban a rendészeti funkció dominált. A hegyözségeket 1894-ben (12. te.) és 1938-ban (31. te.) szabályozták. A fentebbi agrárközösségeken túlmenően a kötet foglalkozik egyéb közösségekkel is, mint pl. az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, a Zöldmező Szövetség, mezőgazdasági kamarák, agrárszövetkezetek stb. A földesúri hatalom alatt álló politikai község 1848-ig összefogta az agrárközösségeket. A parasztság szervezete egyszerre töltött be társadalmi, politikai és gazdasági funkciót. A polgári állam beillesztette az eddig egységes falusi adminisztrációt a maga kiépülő szervezetébe amikor azt mint politikai községet a közigazgatás legalsó szervévé tette. A földtulajdonhoz kapcsolódó funkciók végzésére, amelyek eddig a faluközösség hatáskörébe tartoztak, most már külön szervezeteket hívtak életre, amelyek a 19. század végén jogi szabályozást kaptak. Ezzel a község elszakadt tagjaitól, tőlük független életet élt. Ott, ahol az agrárközösségnek külön szervezete nem volt, a politikai község látta el azokat a feladatokat, amelyek különben az agrárközösségek hatáskörébe tartoztak volna. A falusi agrárközösségek 1944 előtti állapotán a szocialista fejlődés végzett alapvető változásokat. A földreformtörvény végrehajtása és a mezőgazdaság szocialista átszervezése során megszűntek az eddigi agrárközösségek, hogy helyüket az állami vagy a szövetkezeti földtulajdonnak adják át. Kállay István
