Századok – 1979
Történeti irodalom - Bolla Ilona–Csizmadia Andor–Degré Alajos–Horváth Pál: Tanulmányok a falusi közösségekről (Ism.: Kállay István) 148/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 149 feladatként hárult. Tevékenységével részint a faluközösség tagjainak érdekeit képviselte, részint a földesűr javát szolgálta. A falusbírói tisztséghez némileg hasonló volt az ország északi részén a németjogú falvakat telepítő' és azok élén álló soltész, valamint az ország keleti részén a kenéz. 1848 előtti - de egy másik társadalmi réteget átfogó - falusi közösség a nemesi (curialista) község is, amelyben a szegény nemesség nagy része élt. Érdekes módon ennek ellenére sem törvényeink, sem az egykorú irodalom nem sokat foglalkozott velük. A községek szervezését szabályozó 1836. évi törvény is csak egy szerény bekezdésben, óvatosan körülírva emlékezik meg a községekről, amelyek eddig is földesúri jelölés és jóváhagyás nélkül választottak meg bíráikat. Degré Alajos megállapítása szerint (57. 1.) a török háborúk két évszázada kedvezett a nemes falvak kialakulásának és megerősödésének, hiszen a legnagyobb volt a nemesség számaránya ott, ahol a törökkel folytak a hullámzó harcok. A háborúk, a helységbeli lakosok és a földesurak erőinek váltakozása sokszor változtatta meg egy-egy helység jogállását. A 18. század második feléig gyakran előfordult, hogy eredetileg földesúri joghatóság alatt álló helység nagyobb számú nemes betelepedésével, néha földesúri tulajdonrész megvásárlásával, nemesivé vált. A Mohács előtti nemesi falvak szervezetéről semmit sem tudunk. Bár nagyszámú egytelkes lehetett, hiszen törvényben vették ki őket az országgyűlésen való személyes megjelenés kötelezettsége alól. Az adatok mégis arra utalnak, hogy szabályos községi szervezet alakítása - vagyis tisztviselőkkel, akik a községet képviselték, annak nevében eljártak - csak a 18. század elején kezdődött és közepén lett általános. Kialakult az elöljáróság, élén az öregbírával, direktorral, kormányzóval. Megjelentek a tisztviselők: a perceptor, jegyző, öreg esküdt, bormester stb. Az elöljáróság kisebb vétkek ügyében ítélkezett is. Ilyen volt a falopás, nád lopás, káromkodás, kisebb verekedés, elöljárók szidalmazása, kisebb lopási ügyek. A büntetés 2-4, visszaesőknél 8-12 Ft. Elég gyakran éltek a nemes tanácsok a statútumalkotás jogával. Szabályozták pl. a falugyűlésről való jogtalan elmaradás, az idézésre meg nem jelenés, a bírói paranccsal szembeni engedetlenség, bíró és elöljáró szidalmazása, a vasárnapi istentisztelet elmulasztása eseteit. Igen lényeges lett volna a nemesi község fogalmának pontosabb elhatárolása egy, a kötetben nem említett falusi közösségtől, a nemesi közbirtokosságtól. Ez akkor létezett, ha egy vagy több helységben, községben, pusztán levő bizonyos nemesi ingatlanokra vagy haszonvételekre nézve többen közösséget tartottak fenn, illetve e javakat vagy haszonvételeket osztatlan közösségben bírták. A birtokosok részeinek aránya az egészre vonatkozó hányadrészekben volt meghatározva, de ezek a részek a közbirtokosoknak nemcsak eszmeileg, hanem ténylegesen is birtokában voltak. A közös tulajdon egy sajátságos nemét képezte a haszonvételekre fenntartott közösség. A közös vagyon a közbirtokosokat együtt illette, mint ilyenek földesúri jogokat gyakoroltak. A közös jószág és haszonvételek kormányzását, kezelését a közgyűlésen választott igazgatóra bízták, aki számadással tartozott. A birtokostársak birtokrészeik arányában járultak a közös költségekhez. A nemesi közbirtokosság legfőbb szerve a közgyűlés (congregatio generalis), amely az összes fontosabb kérdésekben döntött. A napirend legfontosabb pontja a közös jövedelmek - előre meghatározott kulcs, rendszerint a birtokolt beltelkck arányában történő - felosztása. Abban az esetben, ha nem tudtak minden tagot összehívni, megyei példára kisgyűlést (congregatio particularis) tartottak. A gyűlésekről jegyzőkönyvet vezettek, amely a nemesi közbirtokosság történetének legfontosabb forrása. A nemesi közbirtokosság hatásköre igen sokrétű, mint maga a birtokigazgatás, gazdálkodás és jogszolgáltatás. Mint a földesúri jogokat gyakorló szerv, úriszéket is tartott és intézte mindazon ügyeket, mint amelyeket a nagybirtok kormányzata. A családüléstől az különbözteti meg, hogy a közbirtokosok közé (adásvétel, véletlen útján) nemcsak családtagok kerülhettek be. A közbirtokosságok levéltárat létesítettek és tartottak fenn. Említésre méltó, hogy az Országos Levéltárban mintegy 30 nemesi közbirtokosság iratait őrzik. A magyar feudális falusi közösségek az 1848. évi polgári forradalomban jelentős változáson mentek át. A jobbágyfelszabadítás után a földesurak tulajdonában csak a majorsági földek maradtak, míg a jobbágyoknak az úrbéres földek jutottak. Ez a falusi közösségek életében egész sor problémát vetett fel. Ilyen volt pl. az 1836-ban megindult, de 1848-ig be nem fejeződött erdő és legelő elkülönítés. A feudális közösségek a kiegyezés után is tovább éltek. Az 1871: 18. te. a községben működő közösségeket nem olvasztotta össze a földesúri birtokkal, amely - különösen ha a legelő-és erdőelkülönítés már megtörtént - a közösségtől elkülönítetten, arra tekintet nélkül működött.
