Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
8 ZSIGMOND LÁSZLÓ érdekében szembeforduljon Comte azon tételével, mintha „a politique positive tételei a philosophic positive tényleges következtetései lennének”.46 Az eredeti pozitivizmus Littré szerint nem tartalmazott olyanféle elemet, amely akárcsak sejttette volna, hogy a társadalom tudománya az emberiség vallásává nő át.47 Comte gondolkodásában bekövetkezett törést Littré lélektani okokra vezette vissza, amelyek egy ember életében bekövetkezhetnek, de a tudományos és filozófiai fejlődés menetét nem tartóztathatják fel.48 A pozitivizmust az élet tűzte napirendre, az élet követelménye, hogy az idejétmúlt teológiai és metafizikai gondolkodás helyébe a pozitív lépjen. 46Uo. VI. 47Uo. 521-525. 48Uo. 38-111. 4 9 Lewes György Henrik: A philosophia története Thalestöl Comte-ig. Fordította: Bánóczi József. I-III. Budapest. 1876-1878. - Uo. III. 569-572. 50Uo. 496. 51A Comte: Catéchisme positiviste ou Sommaire de la religion universelle en treize entretiens systématiques entre une femme et un prétre de l’Humanité. Oeuvres d’Auguste Comte. XL Paris. 1970. (A továbbiakban: Comte: Catéchisme.) 52Uo. 502. S3Uo. 501. Littrével együtt ezt vallotta Lewes is A philosophia története Thalestöl Comte-ig című könyvében.49 A pozitivizmus történelmi fejlődés terméke és kidolgozásában Comte-nak kimagasló érdemei voltak. A pozitivizmus azonban nem minősíthető végleges és lezárt rendszernek, és az emberiséget nem lehet valamely egyedül üdvözítő gondolatrendszer kényszerzubbonyába szorítani. Amikor „a philosophus a főpap állását kezdte elfoglalni”50 új helyzet állott elő, és ezt jelezték olyan munkák közzététele, mint a Politique positive, a Catéchisme positiviste, a Synthese subjective. A Catéchisme positive ou Sommaire exposition de la religion universelle en treize entretiens systématiques entre une femme et un pretre de Г HUMANITÉ SX közzététele nemcsak tartalmilag, hanem címében és módszerében is elítélendő - vélekedett Lewes — , mert „katekizmusok csak megtérítettek számára valók”,52 Lewes-t is foglalkoztatta, hogy a „rendszeresítő theoretikus” miként „alakult át főpappá”,53 de leegyszerűsítésnek tekintette Littré magyarázatát. Littrére utalva a következőket írja: „De ba a philosophia híve és tanítványa állítja, hogy a Politikán rajta van az őrültség szennyfoltja - ez oly ellentmondás, melyet kénytelen vagyok kiemelni. Azon gyarlóságok és túlságok, melyek Littrének a második művében feltűnnek, nem szolgálhatnak bizonyítékul, mert a kik az első művet visszavetik, szintén találhatnának őrültséget e mű eszmeiben, melyek nekik gyarlóknak és túlzottaknak tetszenek. Ezen felül Littrének, mint Comte tanítványának, nem lett volna szabad észre nem vennie a túlságok nyilván való csíráit, melyek már a Philosophieren találhatók — hajlam a despotikus rendszerezéshez és az önkényes képzelményekhez, melyek a Politikában annál inkább terjedhettek, mert megállapított igazságok azokat nem korlátozták . . . Én Comte későbbi rendszerét nem védelmezem. Ellenkezőleg, én nyíltan és határozottan eltérek tőle. Engem a későbbi pozitivisták valamennyien eretneknek mondanak. De én mindazonáltal hódoló eretnek vagyok;. . . Minthogy a Politique positive módszerével és némely következtetéseivel egyet nem értek, azért e művet soká a positiv philosophiától való szerencsétlen eltérésnek tekin
